A bejegyzés írása számomra hetekkel azelőtt megkezdődik, hogy egyetlen karaktert lepittyentenék a klaviatúrán. Elindul a vezérhangya, és onnantól kezdve azzal ébredek, és azzal fekszem, hogy szülöm a gondolatok sorát, néha hangosan felnevetek, hogy ezaz - családom hirtelen döbbenetére- ,máskor mélyen magamban szótlanul gyártom a tartalmat.

Aztán eljön az a pillanat, hogy már nincs időhúzás, szépen veszem a fáradtságot, hátsó felem székre szorítom és elkezdem magamból önteni a szavakat. Persze, ilyenkor nem úgy, és nem azok a gondolatok ugranak a fejembe, ahogy azt előre elterveztem, de hát engedtessék meg magamnak, hogy spontán agymenésem vezesse gondolataim ösvényét. Nekem a kontentgyártás leginkább ad-hoc jellegű folyamat! Akkor és úgy írok, ahogy éppen kedvem szottyan, pont.

Na, de milyen fán is terem nekem ez a divatos kifejezés, “slowlife”? Lássuk be, hogy igencsak felütötte fejét mostanában ez a kifejezés! Találkoztál már te is vele?

Kezdjük azzal, hogy édes magyar nyelvünkön értelmezzük a kifejezést. A “slowlife” egy lassult világ iránti igényt fejez ki, ahol van idő arra, hogy megállj egy pillanatra, rácsodálkozz apró dolgokra, élvezd a természet szépségeit és nem utolsó sorban a finom ízeket. A hangsúly azon van, hogy legyen merszed kiszállni ebből a felpörgetett világból, életed tartalmát megtalálva a saját ritmusodban vezesd azt! A tartalmas élethez vastagon hozzátartozik, hogy élvezed az ízeket, időt adsz magadnak, hogy finom ételeket készíts és jókat egyél. Elsősorban az itt felsorolt elemekre van kihegyezve a mozgalom, a gasztronómiában kiforrott ága slowfood néven szalad, ahol a helyi sajátosságok védelme érdekében, fogyasztásunkat korlátozzuk olyan termékekre, amelyek országunk határain, esetleg régiónkban készülnek, kistermelők, gazdálkodók által. De, lássuk csak milyen értelmet nyert nálam a kifejezés és hogyan törekszem adaptálni falusi kis életembe.

Kezdjük ott, hogy:

Az időt megállítani nem lehet
Az a nagy helyzet, hogy közeledek a negyvenhez….nemcsak arcomon és testemen vélem felfedezni az idő múlását, hanem gondolataimban, érzéseimben is elindult egy érési folyamat. A belső változást külső változás is követi, és míg a gondolatok letisztulása, valamint az érzelmi kicsapongások megszűnése játszódik le bennem, ezidő alatt szépen a test elindul az ereszkedés útján. Álszent lennék, ha nem beszélnék arról, hogy foglalkoztat az öregedés. Nemcsak a külső jegyei, hanem a belső is. A szemránckrém használatát már bevezettem jó pár éve, nem is erről van szó! Ami igazán mélyen foglalkoztat, hogy hogyan lehetne méltósággal megöregedni? Nem akarok erőlködni, hogy húszévesnek nézzek ki, ha már nem vagyok az! És nem akarok olyan művi beavatkozásokat sem, amelyek által nevetségessé válhatnék. De, ősz hajszálaim és szemem körüli szarkalábaim felfedezésével el kell fogadnom, hogy véget ért a lázas ifjúság, s méltósággal megöregedni nem pénz kérdése! Az öregedéssel kapcsolatban felfedeztem egy szuper könyvet: Yael Adler berlini bőrgyógyász tollából született, címe: Bőrügyek. Rengeteg újdonsággal szolgál számomra a könyv, hasznos információk tömkelegével, amiből megérthető, hogy milyen folyamatok zajlanak le bennünk az öregedés által, bőrünknek milyen szerepe van és hogyan tudunk segíteni életmódunkkal azon, hogy az állagát megóvjuk, megőrizzük.

Álljon itt egy kedvenc gondolat, miszerint: “A bőr a lélek tükre, a képernyő, amelyen láthatóvá válnak a bensőnk, a tudattalanunk történetei.”

Tehát, elménkben zajló folyamataink, lelkivilágunk, aktuális pszichés állapotunk jelzést adnak a külvilág számára a bőrünkön keresztül, és akkor a tekintetről ne is beszéljünk! Azért ez megfontolandó gondolat, nem?

Képzeld el, mennyivel kellemesebb látvány egy mosolytól ráncos arc, mint egy, lebiggyesztett szájszél miatt, kialakult barázdált arc látványa. A ráncok így is- úgy is kialakulnak, de nem mindegy, hogy milyen a “keret”, ahová a barázdák kerülnek. A helyzet az, hogy szeretnék olyan ráncos arcot, ahol a szem a huncut tekintettől vezérelve, a száj a folytonos mosolytól alakít ki magának árkokat! Nos, elmondom, hogy milyen terveim és elképzeléseim vezetnek abban, hogy ez hellyel-közzel sikerüljön.

Folytassuk azzal, hogy:

Az időt lassítani kell
Számomra az időlassításnak vannak kialakult tevékenységei. Egy finom étel, egy kellemes edzés, egy mennyei csokitorta szelet, egy erős kávé, egy jó pohár bor, egy oldal egy aktuálisan kedvenc könyvből, ….és napestig sorolhatnám- ezek azon tevékenységek, melyek megállítják számomra egy-egy pillanatra, néha kicsit hosszabb időre, az időt! Hedonizmusom a csúcson, ha a fenti tevékenységekből bármelyikkel megjutalmazhatom magam. És hát mit ne mondjak, gyakran szoktam magamat ilyesféle ajándékokkal meglepni! A legeslegjobb dolog, ha olyankor kapom magamtól az ajándékot, ha elvégeztem egy fontos feladatot, az általam kiszabott határidőt tudtam tartani. Na, akkor jöhet a habzsi-dőzsi!

Tehát, az időt efféleképpen lassítani nemcsak lehet, hanem kell is! Ugyanis az átélt kellemes pillanatok adják meg azt a pluszt, amitől életünk igazán élvezhetővé válik! Nálam az érzelmi kiegyensúlyozottsággal együtt jár az élet élvezete, a lassabb és megfontoltabb életvitelemet törekszem kiegészíteni kulináris kalandokkal. És mivel ez legfőképpen egy gasztroblogként indult felület (most már azért vannak elkanyarodások életmódbeli posztokkal is), így időnként fel-felbukkan egy-két recept is, amely az általam készített lassító repertoárból származnak. Alapvetően a főzés szerintem egy olyan folyamat, amely arra sarkallja az embert, hogy lassuljon. Na, jó! Vannak azok az ötperces kaják is, melynek elkészítéséhez még csak fakanál sem kell… nem ezekre gondolok ezúton, nem-nem! Hanem azon receptekre, melyek előállításához nemcsak a fakanál, hanem egy kellemes zene, egy finom pohár bor is segítségül szolgálnak, hogy páratlan ízélmény alakuljon a kezünk alatt. ÉS akkor ejtsünk szót a lekvár készítésről. Nos, ezekhez kell még csak idő igazán. A lassulás olyan szintű, hogy akadnak alkalmak, mikor meditatív jelleggel fogok neki este 10-kor a készítésének. Ez a türelemre nevelés magas iskolája, kérem szépen! Ebből pedig van még bőven hova fejlődni! De, az irány jó, a körülmények adottak, a tettvágy a csúcson, nincs mit tenni, csak a dolgomat kell tenni, s kész! Azt gondolom, hogy amíg este 10-kor érzek magamban erőt a munkához, és a lelkesedés, a munka örömének hajtóereje terápiás jelleggel átlendít a holtpontokon, addig nincs okom panaszra. Azt, hogy szeretem amit csinálok, az nem fejezi ki eléggé az érzéseimet. Szuperlatívuszokban most beszélni nem akarok, inkább arra helyezném még a gondolataim sorát, hogy:

Az időt jól beosztani muszáj
Ahhoz, hogy szervezetemet kizsigerelnem ne kelljen, szükségem van egy remek időbeosztásra! Lásd be kérlek te is, hogy egy jól megszervezett nap után remek érzés nyugtával dicsérni a napot! Nekem nagyon jó érzés úgy zárni a napot, hogy tudom, hogy az aznapi penzumot teljesítettem!

Gondolom, nem mondok semmi újat, ha arról beszélek, hogy sokszor azon kapom magam, hogy a napi feladatok tömkelege elborít. Gyakran eszembe jut az eisenhover-i mátrix, melyről lehet már te is hallottál. A lehető legegyszerűbb módszer, mely a feladatokat csoportosítja az alábbiak szerint.

Vannak a sürgős ÉS fontos feladatok, melynek elvégzése nem tűr halasztást, és ha törik, ha szakad szükséges az elvégzése, aztán vannak a sürgős, de nem fontos feladatok, melyeknek elvégzését talán másra is lehet bízni, ha van a közeledben egy hasznos családtag :). A Fontos, de nem sürgős feladatokra viszont időt kell tervezni! Ez az, ami problémát jelenthet a továbbiakban, ha nem kerül elvégzésre! Végül pedig a nem sürgős és nem is fontos feladatok csoportja, melyet a legjobb elfelejteni. Na, ez az, ami az idődet rabolja, úgyhogy a lehető legjobban teszed, ha felfüggeszted az elvégzését. Ilyen tevékenység számomra a céltalan szörfölés a közösségi médián. Ezt én úgy szoktam nevezni, ha efféle tevékenységbe kezdek, hogy inspirálódok. Őszintén szólva a fenét inspirálódok! Töltöm a drága időmet, és csak bámulom, hogy ki, mikor, hol járt, mit evett, és aztán a többit ne is soroljam! Ezt a tevékenységet most már szigorúan leredukáltam, mert eszméletlenül szükséges volt. Egy szóval sem mondom, hogy a közösségi média nem az a felület, ahol inspirálódni lehetne, de amíg eljutsz ahhoz, ami téged megihlet, addig rengeteg felesleges képi és írásbeli anyagon kell átvergődj, és olyan információ dömping zúdul feléd, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja percek alatt szűrni a magának építő jellegűt. Most már megtiltottam magamnak ezt a fajta szörfölést! Egész pontosan egy rövid idősávot engedek meg (a wc-n ücsörgés ideje alatt :D), amikor átpörgetem a hírfolyamot, a híreket pedig érdeklődési sorrendben rangsorolva és a mellékhelyiségben töltött idővel egyenesen arányosan gyorsan eldöntöm, hogy melyikre szánok időt, és átfutom.

Azt kell, hogy mondjam, hogy az elmúlt időszakom legfontosabb fejlesztése az időgazdálkodás terén mutatkozott. Eljött az idő, hogy megtanultam nem fecsérelni a drága időmet számomra olyan tevékenységekre, amelyek a kitervelt céljaimat nem szolgálják! A témában egészen biztosan sokféle remek írások születtek, számomra a leginspirálóbb Erdélyi Boróka időgazdálkodási tanácsadó blogja: https://paretolanya.com/. Számos inspiratív cikk íródott az oldalán a témában, hogy hogyan tudunk az időnkkel számunkra megfelelően zsonglőrködni. Blogját erősen javaslom azoknak, akiknek szintén nehezükre esik, hogy idejüket hatékonyan megszervezzék.

Számomra, ahhoz, hogy az időt a lehető legoptimálisabban kihasználjam, a feladatok pontos megfogalmazása és a remek időbeosztás szükségeltetik. Szeretem a feszített tempót, és van úgy, hogy a határidő közeledése az, ami berobbantja a rakétákat, és szárnyra kapok. A rugalmasság és a spontaneitás terén viszont van még mit gyakorolnom. Előfordul, hogy befeszülök, ha az eltervezett munka/feladat nem teljesült. Még mindig nehezen viselem, ha akad olyan külső körülmény, mely nehezíti a haladást. A mutatóm akkor is kiakad, ha rájövök, hogy mindezekre nincs befolyásom. A fegyelem és szorgalom területén egész szépen haladok a fejlődésben, csupán a rugalmasság állít gyakran kihívások elé.

Na, de ez az egész herce-hurca mit sem ér, ha az embert nem veszi körül egy szeretetteljes családi légkör, ahol biztonságban érezheti magát! ÉS ahol gyakran idejének jelentős részét anyaként a tagok szolgálatába szükséges állítania, valamint ők azok, akik a legnagyobb próba elé állítók, ha a rugalmasság gyakorlása jön szóba. De, megéri minden percét, ezzel szerintem ti is mindannyian így vagytok!

Nos, ha elértél az olvasásban eddig a pontig, engedd meg, hogy szolgáljak számodra egy isteni őszi recepttel. A recept főszereplője a padlizsán lesz, ez a sokrétű zöldség esetünkben egy lágy krémmé fog változni.

A recept elkészítésekor jó lenne, ha lenne időd arra (slowlife, hm…?). hogy a padlizsánt faszénen süsd meg! Így olyan zamatot kap a füsttől, amelyet a sütőben sütéskor nem tud magába szívni. Szóval, ha megsütötted a padlizsánt vagy padlizsánokat, akkor várd meg szépen, amíg kihűl. Ha kihűlt hámozd le a héját és vigyázz arra, hogy a padlizsán ne érintkezzen fémmel, mert megfeketedik. Mindvégig fa eszközzel nyúlj hozzá, így a feketedést elkerülheted. Fa vágóval szépen összevágod, ez könnyű menet lesz, mert a padlizsán belseje lágy és puha, amit irtó gyorsan lehet összedarabolni. Most jön aztán a fűszerezés. Itt a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Készülhet pikáns verzióban, de maradhatsz a hagyományos változatnál is. A lényeg, hogy a te ízlésedet, vagy esetleg a körülötted élők ízlését, kielégítse.

Én most az erdélyi receptet osztom meg veletek.

Ott tartottunk, hogy a padlizsán megsült, és már meg is pucoltuk, sőt fel is daraboltuk, természetesen fa konyhai eszközzel. Ekkor előkapjuk a sót és behintjük vele a masszát. Ekkor jön egy kis alkar munka, kb. 1 kg padlizsánhoz 1 dl olajat keverünk és elkezdjük kevergetni. Nagyjából 15 percig, mert a padlizsán színe így megváltozik és elkezd világos zöld lenni. Tehát, azt javaslom, hogy tarts ki, mert megéri. Gyakorold a lassú élet okozta apró örömöket és élvezd, ahogy a padlizsánod a kezed alatt színt vált. Ha eleget kavartad és már a napi mantrán is túl vagy, akkor folytassuk a mókát egy kis örömkönnyezéssel. Egy fej vöröshagymát reszelj rá a krémre és közben morzsold el a szemed sarkába gyűlt könnycseppeket. Én azért szeretem a hagymát reszelve, mert így teljesen elkerülhető, hogy a fogad között érezd a nyers hagyma ropogását. Tudom, ez ízlés kérdése, de én akkor is csak az ízét szeretem az ételben és kevésbé szeretem, ha ráharapok. Egy kis borssal a végén még fűszerezheted.

Nos, ezt az alapreceptet még lehet variálni! Ha időd és türelmed engedi, akkor készítheted majonézesen. De, meg ne halljam, hogy bolti majonézzel házasítottad a padlizsánt! Légy igényes a táplálékodra és készítsd saját magad a majonézt, amit a sült padlizsánhoz keversz.

A legvégére pedig tartogattam neked egy jó hírt! A padlizsánkrémet, sok egyéb finomsággal együtt, megkóstolhatod ;), jól figyelj: október 12-én, Fertőszentmiklóson, a Varga virágüzlet által szervezett őszi vásáron, személyesen kenem kiskenyeredre az általam készült padlizsánkrémet. Többféle verzió is lesz, hogy legyen mit összehasonlítanod.

A kulináris élvezeteket fokozni fogjuk egy kis édes kóstolni valóval, sőt torkunkat öblögethetjük meleg és hideg itallal is. De, a többi legyen meglepetés!

Várok mindenkit szeretettel!

Az esemény Fb linkje itt: https://www.facebook.com/events/883468395190259/

Üdv,
Edó

Írj nekem!

Partnereim

elgusto logo1 erhardt logo kofferbar  logo by    malacpofa   rozetta   tornacos logo