“A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. “
(Hamvas Béla)

Van nekem egy kék kis füzetem, amibe évek óta elkezdtem leírni azokat a lekvár recepteket, amelyeket elkészítettem. Nem tudom miért, de a füzetke első oldalára került a citromos fügelekvár, ami azóta beváltotta az első helyhez méltó helyét, mert a legfinomabb lekvárom egyike.

A 20 kg körte befőzésével elég sokáig elbíbelődtem, a temérdek mennyiségből többféle lekvár-fűszer kombinációt kipróbáltam. Idén, a fiúk kifejezett kérésére, készült sima körtelekvár is, amiről posztot nem szándékozok írni, mivel semmi különlegesség nem került bele, így hosszú ódákat nem tudok zengeni róla.

Bálint gazda szavait emlegetve itt az ideje az őszi munkálatoknak a kertben. Nincs ez a lekvárkészítő konyhában sem másképp. Akad ilyenkor bőven tennivaló, és noha a tavaszi fagy temérdek gyümölcsfa termését megtizedelte, azért maradt még a konyhára és az üvegbe való.

Az úgy volt, hogy ismét arra ébredtem, hogy szükségem van egy terápiás jellegű lekvárfőzésre. Hétvége lévén sokat nem teketóriáztam, elszaladtam a közeli zöldségesbe és a fejben összerakott listát gyorsan beszereztem.