“Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyatt dölök a falnak.”

(Pilinszky: Téli ég alatt)

Egészen pontosan egy hete készülök a posztírásra, de valahogy mindig eltereli valami a figyelmemet. Ahhoz képest, hogy az idei készülődést igencsak lazára vettem, az elmúlt 3 hetem mégis húzósra sikerült.

Az idei évem egyik legfontosabb kihívásaként fogalmaztam meg, hogy megpróbálok lassítani és alacsonyabb fordulatszámra kapcsolom magam. Úgy érzem, hogy elérkezett a visszavonulás és egy erőteljesebb befelé figyelés ideje.

Volt év elején egy fogadalmam, egészen pontosan arról szólt, hogy megtanulok nemet mondani. Nos, jelentem, szépen haladok a tanulással. Sőt, már annyira belejöttem, hogy a főfoglalkozásnak számító munkahelyemen is kinyögtem egy kövér “nem”-et a munkára, tehát felmondtam.