Ez a lekvármentes poszt egy gyönyörű késő őszi délelőtt fogalmazódott meg bennem és délutánra már a “virtuális papíromra” lett vésve.

Egy kávézó teraszán ücsörögve, kávét szürcsölve idézem fel az elmúlt eseményeket, tarkómat simogatja a nap sugara-ennél tökéletesebb pillanat nem is lehetne a gondolatok megosztására.

Amikor elkezdtem lekvárokat készíteni egyértelmű volt, hogy a családomnak akarok kedveskedni azzal, hogy a reggeli vajas kalácsra, valamint a palacsintába házi lekvár kerül.
Mivel a reggelt mindig édes ízekkel kezdjük, ezért nem nehéz kitalálni, hogy jelentős lekvár konzumerek vagyunk.
A gyümölcs befőzése olyan jól sikerült, hogy legalább 3 éve igyekszem közeli barátaimat megörvendeztetni egy kis házi ízzel.
Aztán tavaly már annyira belejöttem, hogy az engedélyek megszerzése után lekvárfőző kisiparos lettem hivatalosan is.

A csomagolás kitalálása fejben pikk-pakk összeállt, egy grafikus barátom segített, hogy a gondolatok fizikai formát öltsenek. Tavalyi év volt a piacra dobás éve, online felület létrehozása, blogolás és mellette a repertoár kiszélesítése.

Tudni kell, hogy a gyümölcs beszerzése falun nem okoz nehézséget, hiszen, mint már megannyi posztban emlegettem, minél kisebb egy közösség, annál nagyobb összetartás tapasztalható. A saját megtermelt gyümölcs mellett nagyon sok helyről, baráttól, ismerőstől, ismerős ismerősétől, munkatárstól, falumbélitől, szomszéd faluban élőktől kaptam felhasználásra gyümölcsöt és ez lehetőséget adott arra, hogy sokféle ízű és ízpárosítású dzsemet készítsek.

Ami számomra és főleg családom számára is meglepő, hogy lelkesedésem évszakról évszakra nő, és végre olyan tevékenységet találtam, ami feltölt, kikapcsol, kreatív mozgásteret ad és szenvedélyemmé alakult. És ez a szenvedély újabbnál újabb csodálatos embereket sodort elém, kikkel öröm volt megismerkedni és rengeteg inspiratív gondolatok és tevékenységek születtek belőle.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a lekvárfőzéshez milyen inspirációs forrásra van szükség, de én elárulom, hogy nekem a lekvárkészítés művészeti alkotás, melyben kiteljesedhetek. A gasztronómia ezen ágát törekszem olyan szinten művelni, mely által alkotás jön létre.

Megmagyarázom, jó?
Első lépés a minőségre való maximális törekvés, hiszen a kétkezi munka lehetőséget teremt, hogy minden egyes gyümölcs darab átmegy a kezemen és a tekintetemen. És akkor még nem beszéltem arról a folyamatról amíg kitalálom, hogy mi kerül az üvegbe. A szenvedélyem az inspiráció! A fűszerek kiválasztása, a meghökkentő ízek párosítása alkotói játékként élem meg.

Tavaly decemberben, mikor az első Wampon részt vettem Sopronban, valaki észrevételezte, hogy a csomagoláson a címke egyenként kézzel írott. Felvilágosítottam, hogy a címkét a grafikus barátommal úgy terveztük, hogy kézzel írható szöveggel megtölthető, szabad hely legyen rajta. Tehát, minden egyes üveget kézzel írok meg. És ennek a fajta címkének két oka van!

Először is év elején én nem tudom még, hogy melyik gyümölcsből mennyit fogok kapni/befőzni. Illetve, hogy mivel fűszerezem, ízesítem. Vannak jól bevált receptek, de a változtatás jogát fenntartom.

Tehát úgy nem lehet címkékkel előre készülni, hogy azt sem tudom mi fog az üvegbe kerülni. Ez van úgy, hogy hogy ad-hoc jelleggel változik, és ezért írtam, hogy kreatív tevékenységként élem meg a lekvárfőzést.

A második ok a címke mivoltjára pedig az, hogy hiszem és vallom, hogy az értékéhez hozzáad, hogy olyan csomagolással kínálom a portékát melyen saját kézjegyem található. Én időt szentelek arra, hogy egyenként megírjam a címkéket, a vásárlót ezzel is megtisztelve. A portékáimat ezidáig személyesen vásárokban árultam, tehát a kézjegyemmel ellátott üvegek a kezemből, az arcommal kerültek átadásra. Nekem igenis fontos, hogy a fogyasztóval személyesen találkozzam, beszélgessek és kóstoltassak.

Visszatérve a kapcsolatokra, és a bevezetőben említett közelmúltban történt események felelevenítésére, egy hete egy nagyon jó hangulatú rendezvényt sikerült lebonyolítanunk.

És mindez köszönhető Kocsi-Szabó Gabriella díszítőfestőnek, aki az ötlet kitalálója és kivitelezője volt. Íme elérhetősége: http://www.gabodeco.blog.hu
4 kreatív nő és egy frissen nyílt vendéglátó egység Sopron belvárosában, ha szűkszavú akarok lenni. De, dehogy akarok az lenni!

Nos, íme a sztori:
Egy díszítőfestő, egy keramikus, egy ékszerkészítő és jómagam egy bemutatkozó találkozót hirdettünk meg a nemrég nyílt Koffer borbárba, Sopron belvárosába. A találkozót megelőzően a Koffer kirakatát megkaptuk, így előtte két héttel berendeztük a termékeinkkel, ezzel is reklámozva a közelgő eseményt.

A Fb-n eseményt hoztunk létre, melyre rendszeresen posztoltunk, hogy ki és mivel készül a bemutatkozóra. Szándékosan nem használtuk a vásár kifejezést, mert a szándékunk az volt, hogy megismerjenek bennünket, ha vásároltak is tőlünk azt extra bónuszként fogadtuk és nagyon örültünk.
Mindannyian házi készítésű sütikkel készültünk az eseményre, mely páratlan sikert aratott vendégeink körében. A bemutatkozó nagyon szuperül sikerült, a vendéglátó hely is elégedett volt, hiszen olyan személyek is tiszteletüket tették, akik egyébként nem térnének be egy borbárba.
Az én vonatkozásomban pedig dupla az öröm, melyről hamarosan ezen a felületen is tájékoztatást adok.

Szóval, stay tuned! Azaz: légy résen…

Edó