Ez egy rendhagyó blogbejegyzés lesz, hiszen most nem lekvár receptet osztok meg, hanem visszatekintek az elmúlt évre, összegzem a velem történt eseményeket, gondolatban elengedem amit el kell és nyitott szívvel várom az újabb lehetőségeket.

Tulajdonképpen a bejegyzés megírását a http://makgubo.hu/ olvasott cikk inspirálta, amely arra ösztönöz, hogy a hátunk mögé került időszakot értékeljük, és úgy lépjünk az Új Évbe, hogy az elmúlt időszak konzekvenciáit levonva már a jövő terveit szem előtt tartva elemezzük magunkat és vállalkozásunkat.

Ezúton törekszem számadást tenni az elmúlt évről, hiszen jelentős események történtek ebben az évben is.

Szeretek néha megállni és elemezni, mit értem el, hol hibáztam, mit kellett volna másképp tennem és hogyan kerülhetném ki a jövőben a tévedéseket.

Noha korábban is minden év végén igyekeztem visszatekinteni és értékelni az elmúlt időszakot, soha nem írtam le és nem maradt meg írásban az sem, hogy milyen tervekkel vágok neki az új időszaknak.

Most viszont egy blogbejegyzés fog születni ebből, mert a 2016-os év rendkívüli volt, és sokmindent sikerült megvalósítanom a kitűzött célok közül.

Elsődleges célként a megtermelt gyümölcseim feldolgozásának hivatalossá tételét tűztem ki, melyet el is értem.

Év végén először vettem részt vásárban, a WAMP-on Sopronban már értékesíteni tudtam az elkészült lekvárokat, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, mely megerősített abban, hogy jó úton haladok.

De, hogy ne haladjak előre ennyire a naptáramat elővettem és hónapra hónapra haladva átnéztem, hogy hol jártam/jártunk a családommal, milyen említésre méltó események történtek velem/velünk.

Ez azért is hasznos a számomra, mert így legalább ismét felelevenednek az elmúlt időszak kirándulásai, a fontos találkozások, jelentős események, hálás és elégedett lehetek, hogy ilyen eseményben gazdag évet zárhatok.

Hónapról hónapra leírom a jelentősebb történéseket, hadd maradjon meg számomra...

• Februárban félmaratont futottam Bécsben, nagyon jól esett, a téli felkészülés meghozta gyümölcsét, nulla erőlködéssel teljesítettem a távot. Aztán részt vettem az Erdélyi Bál szervezésében, mely eszméletlenül sikeres volt. Fergeteges jó buli alakult, igazi baráti nagycsalád alakult, törekszünk ezt a hagyományt folytatni.
• Márciusban már iszonyúan vártuk a tavaszt, a Dunakanyarban eltöltöttünk pár napot, Dömösön volt a szállásunk, kirándultunk Visegrádon, túráztunk a Rám szakadékban, sétáltunk és rokont látogattunk Szentendrén, és ebédeltünk a Rosinante étteremben Szigetmonostoron. Szenzációs volt a Rosinante, fenomenális volt az ebéd és a kiszolgálás. Csillagos ötöst érdemel tőlünk.
• Áprilisban megvettem a domain nevet, és egy nagyon jó baráttal elkezdtük tervezni az arculatot, a logót.
• Májusban létrejött a weboldalam. Büszkeség és izgalom vegyes érzése töltött el. Májusban a Balaton-Felvidék volt a cél. A Balaton-felvidéki túrát úgy kezdtük, hogy meglátogattuk a sümegi Terazza Bistro-t, ahol kulináris menyországban volt részünk. Ízletes és szépen tálalt ételek sorát kóstoltuk meg. Nemesvitán egy lovaspanzióban volt a szállásunk, innen indultunk a Balaton-felvidéki kirándulásra. További kulináris élmény ért minket a Balatonszemes-i Kistücsök étteremben, ahol szenzációs ízorgia részesei lehettünk.
• Júniusban ismét futottam egy félmaratont Tihanyban, a frissen megalakult fertőszéplaki futókör tagjaként, közösen vettünk részt ezen a versenyen, amely nagyon jó élmény volt. További esemény ként családi biciklitúrán voltunk családommal a Fertő tó osztrák oldalán, Rust, Mörbisch és környékét kerekeztük be.
• Júliusban az Őrség volt az úticél, fazekas fesztiválon vettünk részt, Zétény nagy örömére, hiszen a fazekasság művészetét a szakmában elismert őrségi fazekasok segítségével próbálhatta ki. És ha már Őrség, akkor felkerestük a Pajta Bisztrót Őriszentpéteren. Minőség és mennyiség eltalált kombinációja jellemezte az ebédünket, ami azt jelenti, hogy kis adag, de eszméletlenül finom. Gasztróélményben még ebben a hónapban két helyen volt részünk a soproni Casta Díva olasz étteremben és a bécsi Palmenhausban. Mindkét hely megérte, hogy meglátogassuk.
• Az augusztus nagyon jól kezdődött, egy máltai nyaralás feledtette a dolgos hétköznapokat. Teljes kikapcsolódás, tengerben fürdés, a szigetcsoport felfedezése, és megannyi kulináris élmény tette nagyon boldoggá az ott töltött időszakot. A nyaralásról hazaérkezvén is folytatódott a pihenés, a Balaton volt az úticél, az északi parton töltöttünk pár napot a legjobb erdélyi barátnőmmel és családjával. Augusztus utazásban tényleg bővelkedett, hiszen hó végén Zéténnyel ketten haza autóztunk Erdélybe, anyukámhoz.
• A szeptember a hegyi túrákkal volt teljes, voltunk hármasban a Schneebergen, túráztunk a Myrafälle vízesésnél, Steinwandklamm-ot is bejártuk. Ebben a hónapban elkezdődött a házunk manzárd részének a beépítése, mely nagyon sok nehézséget okozott a családban. Most viszont már kész van, és fátylat dobunk a megpróbáltatásokra. A lényeg, hogy örömmel vettük birtokba. Szeptemberben még egy jelentős esemény történt, elkészült a csomagolás, és a lekvárok már felcímkézve kerültek a barátok asztalára. Közben rólam kiderült, hogy glutén és laktózintoleranciám van, melyet először félelemmel fogadtam, hogy mostantól akkor mit fogok enni, aztán elkezdtem felfedezni a lehetőségeket, megtalálni benne a kihívást és megbékélni a helyzettel.
• Októberben ismét futottam egy jót. A munkatársaimmal váltóban futottunk a SPAR maratonon, jótékony célért szedtük a lábunkat. Ebben a hónapban két új talâlkozás befolyásolta a lekvárkészítés hivatalossá tételét. A falugazdász segítségével elindítottuk a kistermelői engedély beszerzését, valamint megismerkedtem egy fotós lánnyal, aki profi képeket készített a lekvárokról.
• Novemberben ismét az Őrségbe indultunk, fő cél volt Kovács Gyula erdésszel találkozni, és gyümölcsfa oltványokat vásárolni tőle. Legfontosabb jövő évi célom, hogy a lekvárkészítéshez szükséges gyümölcsöt a saját magam megtermesszem.
• A NÉBIH időközben elküldte az engedélyeket, most már alkalmas vagyok hivatalosan is, hogy a saját konyhámban befőzött lekvárokat értékesítsem.
• Decemberben részt vettem a soproni Wamp-on, nagyon élveztem, és a lekvárok is szépen fogytak. Decemberben szórakozásra is jutott idő, Győrben a Diótörőt néztük meg. És igencsak jelentős esemény az életünkben, hogy az angyalkák egy igazi kiskutyát hoztak nekünk. Zoé névre hallgat, ő egy 2 hónapos labrador.

Ha szavakkal szeretném jellemezni az évet, akkor az alábbiak jutnak eszembe:

szorgos, dolgos, utazós, építkezős év van mögöttünk.

Hogy mire vágytam 2016-ban?

Azt hiszem maradéktalanul teljesült, hiszen kistermelő vagyok, a lekvárkészítés hivatalossá tétele megtörtént, létrejött ez a blog, ahol dokumentálom a receptjeimet és az engem ért élményeket, valamint jártam sok szép helyen, és élvezhettem mások vendégszeretetét.

És mi a célom 2017-ben?

Szeretném a kistermelői létemet fejleszteni, az újabb gyümölcsfák ültetése megtörtént, most már az imában bízunk, hogy lesz bő termésünk, amiből finomabbnál finomabb lekvárok készülhetnek, amelyek feldolgozásáról számot is adhatok itt a blogon.

Szeretném az Új Évet kilométerekben gazdaggá tenni, futni-futni és futni. Mert a futás számomra terápia.

A bemutatkozó képem alatt lévő idézetet szem előtt tartva, számomra továbbra is a legfontosabb a lendület, a bátorság, a szorgalom és a nevetés.

Erőben és egészségben Új esztendőt Mindenkinek!

Edó