Olyan szerencsés helyen élünk, hogy töménytelen mennyiségű medvehagyma terem körülöttünk. Minden évben készítek belőle finomságokat, az idei pesto pedig rendhagyóra sikerült.

A kényszer szülte a receptet, ugyanis a pesto eredetileg fenyőmaggal készül, de a harmadik sikertelen boltlátogatás után, ahol sajnos nem találtam fenyőmagot, hát azt gondoltam, hogy szakítok a hagyománnyal és más magokkal próbálkozom.

A Lidl-ben fedeztem fel a chilivel fűszerezett napraforgómagot, és mivel mostanában úgyis mély barátságba kerültem a chilivel, hát tettem egy próbát. És milyen jól tettem!

Eszméletlen jó lett az ízvilág, az enyhén csípős íz - ami most amúgyis kedvenc - ad neki egy kis extrát.

Így készült a pesto: egy szép nagy csokor medvehagymát megmostam és megszárítottam, majd az aprítógépbe raktam. Földimogyoró volt még a befutó a chilis napraforgómag mellett. Földimogyoróból 2 evőkanállal szórtam, napraforgómagból pedig 3 evőkanállal, hogy a csípős intenzív íz érződjön rajta.

Továbbá az extra szűz olívaolaj segített abban, hogy könnyen krémessé váljon, ebből pedig 1 dl került a gépbe. Sót extrán nem is adtam hozzá, mert a földimogyoró sós volt, így nem akartam túltolni a sót benne. A négy hozzávaló miután gépbe került nem volt más hátra, mint rákapcsolni és hagyni, hogy a gép munkához lásson.

Az aprítógép szépen elvégezte a dolgát és egy krémes, pikáns ízű masszát kaptam, melyet előszeretettel fogyasztottunk vékonyan pirítósra kenve, egy kis szelt paradicsommal kiegészítve.

Ezzel a vacsorával igazi tavaszi ízt, hangulatot és szagot varázsoltam az asztalra.

Edó