Mosolygós nyári almák gurultak a konyhámba. Szépek, pirosas sárgák, hivatalosan jonagored nevűek.

Szigorúan betartva a szabályt, miszerint a “Napi egy alma az orvost távol tartja”, igyekeztünk fogyasztani, ennek ellenére mégsem akart fogyni a készlet. Ekkor pattant ki az ötlet, és szökkent szárba, hogy megvan, mit kell ebből készíteni! Hát Almacsatnit!

A pucolás eltartott egy darabig. A kezdeti lelkesedés is kezdett alább hagyni, amikor Férjuram felmentő seregként toppant a konyhába, kést ragadt és elkapta a munka dandárját. 4 kéz járt egyszerre, és miközben szorgalmasan hámoztuk az almákat, még szót is váltottunk apró-cseprő dolgainkról. A pucolással elkészültünk, időközben Emberem csendesen kislisszolt a konyhából, én pedig a magház eltávolítását vettem célba.

A recept pontos mennyiségei most és itt nem lesznek közölve, mert mind megannyiszor, most is úgy készültek, hogy kreatív módon kerültek bele a hozzávalók. Így utólag frissítve az emlékezetet törekszem felidézni, hogy miből mennyi került bele. Az, hogy mi került bele az lejegyzésre kerül szigorúan minden esetben. De, hogy pontosan mennyi, az nem. És ennek az a profán magyarázata, hogy ha már az elején a tisztított gyümölcs nem kerül lemérésre, akkor az utána hozzáadott összetevőknél sincs sok értelme annak, hogy meghatározásra kerüljenek. Na, jó na! Valamennyire azért be vannak lőve egy sacc-per-kábé mennyiségre. De ami az én szememnek 10 deka, az lehet, hogy a tiednek 15.

Tehát, ne várj tőlem grammra pontos receptet. Inkább csak engedd magad inspirálni, és a te szád és kezed ízlése szerint készítsd el a saját verziódat, ha kedvet kaptál hozzá.

Nagyjából 3 kg pucolt alma kockázva, 10 dkg barna cukor, egy kis darab gyömbér reszelve, fél citrom facsart leve, 1 dl fehérborecet, 1 evőkanál chili, 1 evőkanál koriander.

Az almát pucolás után meglocsoltam a fél citrom facsart levével, hogy ne barnuljanak egyből meg. Hozzákevertem a barna cukrot, hogy megbarnuljanak.

Belereszeltem a gyömbért, és ekkor feltettem főni. Ekkor eszembe jutott, hogy házon kívül van egy gyors elintéznivalóm, így lekapcsoltam és hagytam magában. Ez arra volt jó, hogy mire hazaértem a szétfőtt alma kissé már kihűlt, így nekiestem a botmixerrel és pépesre pürésítettem. A fűszerek ekkor finoman belekerültek, a fehérborecet, a chili és a koriander. Összefőztem ismét és forró üvegekbe töltöttem, majd a dunszthoz előkészült ládába hagytam őket pihenni. Ilyen egyszerű az egész.

Ha netalán te is időhiányban szenvedsz, de azért szívesen megkóstolnád ezt a csípős alma chutneyt, akkor bátran ugorj be Sopronba a Kertvárosi Vásárcsarnokba, a Malacpofa Gasztro Büfébe, (Bánfalvi út 14) és kap fel a sajátod. Még van belőle pár darab, ha sietsz egy a tied lehet.

Edó