Ősszel, minden évben lábunkra húzzuk a túrabakancsot és elindulunk az Őrségbe, hogy ezt a csodálatos tájat bebarangoljuk, találkozzunk jó emberekkel, a természetben lecsendesüljünk és lassú fordulatszámra kapcsoljuk vissza magunkat.

Az idei kirándulásunk egyik fő célja volt az is, hogy Kovács Gyula pórszombati erdésszel találkozzunk Tündérkertjében.

Kovács Gyula arról közismert, hogy őshonos magyar gyümölcsfajták megmentésén fáradozik. Az ő áldozatos munkája révén ma már 1600 féle régi magyar gyümölcsfajta van számon tartva, melyeket ő maga nevel “tündérkertjében” a Medes-hegyi birtokán. Ez a génbank lehetővé teszi, hogy eladásra kínálja az oltványokat.

Az általa indított kezdeményezés mára már mozgalommá nőtte ki magát, hiszen már 43 településen van tündérkert, Magyarország mellette Erdélyben, a Felvidéken, a Muravidéken, és ezzel a mozgalommal olyan értéket sikerült neki teremteni, amely remélhetőleg elplántálja a fiatal generációban a haza és a föld iránti szeretet, a termelői tevékenység iránti megbecsülést és tiszteletet. 

Kovács Gyula naponta várja a hozzá érkező zarándokokat, akik még vágynak arra, hogy kertjükben olyan gyümölcsfáról szakajtsák a gyümölcsöt, ami gyemekkoruk ízeit idézik. Mi is ilyen zarándokok voltunk, és a találkozásból egy jóízű beszélgetés kerekedett, hiszen volt miről bőven mesélni. Közben válogattuk az oltványokat, és arról is elmélkedtünk, hogy a Kárpát-medence, ez a csodálatos táj, mint otthonuk milyen bőséges gyümölcskínálattal szolgálja életünket.

Az értéket fel kell ismerni és a lehetőséget a munkához meg kell találni- vègig ezen gondolatok körül járt az elmèm. Íme, egy ember, aki kitartó szorgalmával, céltudatosan követve álmait elérte, hogy az őshonos magyar gyümölcsfa fajták ismertekkè váljanak és ne kerüljenek a feledés homályába.

Szívem nagyot dobbant, mikor olyan oltványt vett elő, amely szülővárosom szomszéd falujából Bibarcfalváról származik. Gyerekkorom meghatározó ízélménye a bibarci szilva, amely reményeim szerint most már az én kertemben is tovább adja a fiamnak azt a gyümölcsízt, amit én gyerekként annyira imádtam. A bibarci szilva kertünkben kitüntetett helyet kapott.

A barackoltványok közül választottam egy vésztői rózsabarackot, egy göcseji kajszibarackot, és a család másik felének a soproni gyökerekhez való tisztelet miatt 2 poncichter barackot.

Velünk jött mèg haza egy vérkörte és egy tócsni nyári körte is, valamint egy ajándékba kapott körte is, melyet az erdész a fiam gondozására bízta.

Az őrségi barangolás tovább erősítette bennünk a tiszteletet és a szeretetet a haza, a föld és az emberek iránt.

Mi igyekszünk hozzájárulni Berczki Máté egykori álmához:

Hogy Isten legszebb gyümölcsöskertjévé változtassuk Magyarországot!