A tavalyi év lezárása sokat váratott magára… kesze-kusza év volt, sokat gondolkodtam mit szeretnék ebből itt megosztani, ezért is álltam neki nehezen az évbúcsúztatásnak. De az óévet LE KELL zárni, búcsút kell venni tőle, el kell engedni (ez nálam már babonás szertartás), és a terveket ki kell “főzni” az Új esztendőre. Erőt vettem magamon és gép elé ültem, sokadjára… most is… Annyi küldönbséggel, hogy most nem állok fel! Akármennyire is vérszegény szöveg alakul az ujjaim alatt, nem adom fel.

A 2020-as év utolsó posztjában azzal a kérdéssel indítottam: 2020 mit tartogatsz még?

Akkor még nem is sejtettem, hogy az év utolsó napjai is eseménydúsan telnek, lesz letaglózó hír, keserű tapasztalás, édes találkozás, és felhőtlen boldogság is! Karácsony után anyukám betegsége okán azt éreztem, hogy ott a helyem mellette, ezért autóba pattantam és egyedül elutaztam Erdélybe. Milyen jól is tettem! Az otthon töltött idő friss hegyi levegő volt nemcsak a tüdőmnek, hanem a lelkemnek is.Testvéremmel néhány idegnyugtató borozás után rendbe tettük fejünkbe a gyerekkori dolgainkat, harsány kacagás és lélekszaggató sírás váltogatta egymást. (Anyu közben szerencsére meggyógyult és én általa ismét megbizonyosodtam, hogy az életben maradáshoz nagyon fontos a vasakarat, a pozitív gondolkodás és a hit!)

A tavalyi évről beszélni nagyon hosszan lehetne, de én most hónapról-hónapra haladva szeretném emlékeztetni magam az átélt kellemes eseményekre, a megizzasztó kihívásokra és a próbára tevő élményekre.

Január:
ebben a hónapban még nem is sejtettük, hogy mit fog hozni a tavasz, a vírus és az általa kialakult élethelyzetünk mennyire fogja megváltoztatni gondolkodásunkat, felfogásunkat. Megszerveztük Renivel az első KulinART toborzót, amely a környékbeli éttermek és termelők összekapcsolását jelentette. Sikerként könyveltük el a találkozót, csupa boldogság volt látni, hogy a környéken mennyi tevékeny, szorgalmas és kitartó ember dolgozik. Ebben a hónapban a saját házam táján is készültek újdonságok, hiszen egy ízletes alma chutney készült vörösáfonyával, az olasz konyha napját egy tapenade recepttel ünnepeltem, készítettem fűszersót parajdi sóval, sütöttem többször is farsangi fánkot, amit természetesen edólekvárral ettük (minő meglepő:)! A hónap legemlékezetesebb napja mégis a Burgenland Extreme 80 km-es Memorial Trail-en való részvételem volt. Hármasban gyalogoltuk az útvonalat, szívemnek örök kedves élménye marad!

Február:
a februári hónap további remek programokkal telt, hiszen haladt tovább a KulinART projekt és mellette a 27-dik erdélyi bált is megszerveztük (ekkor még nem sejtettük, hogy lehet, hogy egy darabig az utolsót). A KulinART első tematikus hetének fő termelője, az éttermek egyhangú döntése alapján, a fertőszéplaki György Karcsi bácsi lett, aki az erdélyi kopasznyakú tyúkok tenyésztője. Az általa tenyésztett “alapanyaggal” terveztük indítani az első KulinART hetet, melyet a később kialakult helyzet miatt a nyár derekán tudtuk megszervezni. Nagyon fontos előrelépés az Edótermékek életében, hogy a frissen nyílt Rozetta kávézó bizalmat szavazott és megkezdődött az együttműködésünk, melynek tiszta szívemből örülök a mai napig! Az enyhe időnek köszönhetően a medvehagyma is hajtásnak indult, így beindult a pesztó készítése, mely számos verzióban készült: tökmaggal, napraforgómaggal, mandulával, dióval, fenyőmaggal, tökmagolajjal, olívaolajjal, dióolajjal. Ennek a hónapnak a vége is egy nagyon kedves programmal zárult: Zé 11 éves lett! Budapesten ünnepeltük kérésére, melyet kiegészítettünk egy jó kis gasztro programmal, városi túrázással, és kulturális művelődéssel.

Március:
nos, ez a hónap a nagy kilengések ideje volt! Hol a plafonon, hol pedig a padlón voltam, nem átallom bevallani, de tényleg ez volt… A hónap indulása olyan ígéretekkel kecsegtetett, hogy 10 cm-el a föld felett járkáltam. De a vírus berobbanása sok szép tervet és ígéretet keresztbe húzott, így szomorkodás helyett kapát és kaszát ragadtunk a kézbe, és az otthon töltött időt törekedtünk hasznosan eltölteni. Kisiparos vállalkozásom háza táján is alakultak a dolgok: megtaláltuk azt az épületet Fertőszéplakon, amelyet az elképzelt kis műhelyünk szempontjából pont optimálisnak véltünk. Üzleti tervet készítettünk a helyi önkormányzatnak Renivel, hiszen az épületet kolléganőmmel együtt terveztük bérbe venni. A teljes leállás előtt még volt alkalmam a kapuvári Rozetta kávézóban bemutatkozó kóstoltatást tartani, izgalommal vegyes kíváncsisággal készültem és egy nagyon szuper délután élményét örzöm magamban. A “social distance” időszaka hozzásegített, hogy a családomnak sok finom ételt készítsek, új recepteket kipróbáljak, amit aztán fotókkal egy-egy közösségi oldalon dokumentáltam is. Végre volt időm ismét a blogra is posztot írni!

Április:
ezt a hónapot teljes szélességében a kézműves tevékenységemnek tudtam szentelni. Számtalan sikeres pillanatot éltem meg, itt már kimásztam az önsajnálat által kipárnázott gödörből, szárnyaltam és azt éreztem, hogy ennél jobb nem is történhetett volna, minthogy itthon maradtunk és mind a 3-an egésznap együtt tudjuk tölteni az időt. A közös reggelik, a társasozások, a kert művelése, a főzések, az étkezések, a filmnézések mind arra adtak okot, hogy hálás legyek az aktuális helyzetért.Április 1-én kaptuk a hírt, hogy mienk a bérlemény, indulhat a kis műhely kialakításának projektje, és ez nem áprilisi tréfa volt, szerencsére! Belevetettük magunkat a munkába és imádtuk tervezni a helyiség kialakítását a munkafolyamatainknak megfelelően. Az áprilisi karantén arra sarkallt, hogy a Helebrand Sajtműhellyel közösen gasztrocsomagokat kialakítva meghirdessük a házhozszállítást. A projekt elsöprő sikert aratott, rengeteg csomagot készítettünk, és örömmel szállítottam ki a címekre. Nagyon élveztem!

Május:
a kis műhelyünk kialakítása tovább folytatódott: vízszerelés, csempézés, szaniterek beszerelése, konyhabútor tervezés, villanyszerelés. Mellette már az eper is érni kezdett, így rengeteg eperlekvárt készítettem. Anyák napjára kistermelőkkel együttműködve közös ajándékcsomagokat hoztunk létre, melyre mindannyian termékeink legjavát tettük bele.

Június:
a nyár hirtelen, mint nyíló ablakon besurranó szél belibbent az életünkbe, ízletes és zamatos gyümölcsöket hozva, melyből számtalan üveg került megtöltésre: eper, cseresznye, meggy, ribizli, málna. Most látom a naptáramba emlékeztetőnek ehhez a hónaphoz azt írtam, hogy az időt jól be kell osztani! Ez arra enged következtetni, hogy feszített munkatempót diktáltam magamnak, mint általában… Na, de a sok nyári munka mellett volt lehetőség kisebb kirándulásokra is, jártunk a családdal a Balaton-felvidéken, a Szentgyörgy-hegyen barangoltunk, és a káptalantóti piacon is szereztem be pár irtó fontos és nélkülözhetetlen bútordarabot.

Július:
az igazi nyár és vele a munka is megérkezett, hiszen készültek a chutney-k, lekvárok, zöldségkrémek. Hol a barackot pucoltam, hol a hagymát aprítottam, hol a kertben gazoltam, hol pedig címkéket terveztettem, nyomdába rohangáltam…tajtékosra izzadt lóként loholtam a feladataim elvégzésére. Záporoztak a KulinART tematikus hetének posztjai is, bemutatásra kerültek az éttermek, termelők, menüsorok. Terveztünk, álmodoztunk és haladtunk szépen a megvalósításokkal is.Egy esküvői rendelésnek is eleget téve, készültek a kis köszönő ajándékok a násznépnek, tehát unatkozásra ismét nem maradt idő. Közben futtában megmártóztunk a Balatonban, 2 napos mini nyaralásunk során.

Augusztus:
az augusztusi hónapot az elmúlt 20 évben mindig Erdélyben töltöttük, mivel idén nem volt lehetőségünk haza utazni, ezért ragaszkodtam hozzá, hogy a nyaralásunkat valahol a “hegyekbe” töltsük. Így kerültünk a Mátrába, túráztunk a Kékestetőre, megnéztük Hollókő csodálatos látnivalóit. Közben a műhelyben is zajlott a munka, nyár lévén készültek a zöldségkrémek, chutney-k, lekvárok, minden időmet igyekeztem a lehető legoptimálisabban beosztani, hogy a sürgős és fontos feladatok mellett maradjon energia a családomra is. Ebben a hónapban egy nagyon fontos elismerésben részesültem: az Alpokalja-Fertő táj Vidékfejlesztési Egyesület által létrehozott védjegy hálózat tagja lettem. Óriási megtiszteltetésként ért, hogy minősített védjegyes taggá váltam termékeimmel. A kisműhelyünk ajtaja egy kóstoltató program számára is lehetőséget biztosított, mely kedves emlékként él bennünk elevenen.

Szeptember:
az őszi hónap beköszöntével munkám nagy részét a padlizsán/cukkini/paprika krémek gyártására szenteltem, szépen alakult a termelés, dolgoztam is érte… Ebben a csodálatos nyárvégi időszakban ismertségbe kerültem egy nagyon inspiráló lánnyal, akinek varázslatos kertje rögtön a megismerkedésünk pillanatában mély benyomást keltet bennem. Annyira bízom benne, hogy a közös terveinket az ég áldásával megvalósítani tudjuk és mindketten a saját elképzelésünket követve tudjuk egymást inspirálni. A kedvenc hónapom még lehetőséget biztosított egy workshop megtartására is a műhelyben, ahol 5 nyitott és kedves hölgynek a pesztókészítés sokszínű lehetőségét tudtam megmutatni és közösen készítettünk ínycsikandozó kencéket. A műhelymunkán megragadtam a lehetőségét annak, hogy helyi kézművesek munkáit bemutathassam: házi kovászos kenyérre kentük a krémeket, amit Vámosi Orsi készített nekünk, az ajándék bazsalikom palántákat a völcseji Csengő-kerttől kaptuk, illetve a Helebrand Sajtműhellyel közös termékünkből is vihettek haza a résztvevők. Ennek a hónapnak egy másik csodálatos hozadéka volt, hogy a kópházi Helebrand Sajtműhellyel közös terméket “dobtunk a piacra”, én adtam hozzá a kézműves lekvárjaimat, ő pedig a friss házi joghurtot, így jött létre az ízletes gyümölcslekvárral megbolondított házi joghurt. Nagyon köszönöm itt is mindenki együttműködését!

Október:
a kistermelői mivoltom szempontjából ez a hónap egy mérföldkő volt, ugyanis aláírtam egy gyümölcsös adásvételi szerződését, melynek még nem értünk a végére, -tekintettel a bürokratikus ügyintézésnek-, de talán az Új Év ennek az ügynek is a végére pontot tesz. Azt hiszem sikerült ismét munkát venni magamnak, de nagyon motivált vagyok, tele vagyok ötletekkel, remélem tavaszra erőt is kapok hozzá! Októberben nagyon sokat álmodoztam, terveztem és elindult bennem az ötletgyár! Az októberi “Hello Ősz” programunk a Varga Virágüzlettel Fertőszentmiklóson (ez már a 3-dik volt) a hideg idő ellenére is megvalósult. A mi lelkünket, Renivel, melegítette az a sok jó szó, amit tőletek kaptunk. Annyi kedvesség érkezett felénk, hogy egy jó ideig tudtunk belőle töltekezni, hála néktek érte! Október utolsó hétvégéjét a családommal Szentgotthárdon töltöttük, túráztunk a Vendvidéken, barangoltunk az Őrségben, akkor még mit sem sejtve, hogy a következő pandémia már az ajtóban kopog…

November:
megálmodtuk az ÍZpiac gasztrovásárunk gondolatát, létrejött a FB esemény rá, a kézműves termelők egytől- egyik örömmel és lelkesedéssel válaszoltak megkeresésünkre, bemutatkozó posztokat alkottam, folyamatosan szerveztem, ötleteltem és mindezt nagyon, de nagyon élveztem. A karácsonyi gasztroboxunk tervei is a megvalósulás fázisába léptek, megérkeztek a dobozok, a csomagoló anyagok, indulhatott a kampány, a fotózás, a beharangozás. Jaj, de jó is volt készülni rá és izgalommal várni a reakciókat! Fontos emlékeztetnem magam arra, hogy ebben a hónapban a termékeim lehetőséget kaptak az Erhardt Pékségben való értékesítésre, aminek szívből örülök, és hálás vagyok, hogy bizalmat szavaztak nekem! Közben beláttuk, hogy az ÍZpiac terveit halasztanunk kell tavaszra, hiszen a pandémia tombolása miatt nem akartunk kockáztatni.

December:
a hónap első fele rendelések felvételével, csomagolással és áruszállítással telt. Öröm volt megélni, hogy ilyen sok rendelést kaptunk, nagyon hálásak vagyunk minden egyes megkeresésért!


Most pedig a végére, az év végi hálaadásom következik:

  • hálás vagyok, hogy a Malacpofa Gasztro Deli Sopronban már 3 éve, hogy teljes vállszélességgel támogatja munkámat. Timi és István bizalma nagyon sokat jelent nekem!
  • hálás vagyok Tündinek (Rozetta kávézó Kapuvár), hogy kávézója az Edótermékek értékesítésének egyik fontos bázisa! A kávézóban létrehozott karácsonyi mini kézműves piac sikeres szervezése miatt pedig örök köszönet!
  • hálás vagyok az Erhardt család bizalmáért is, hogy kézműves pékségük polcain termékeim kaphatók! Nagyon köszönöm!
  • hálás vagyok a Koffer Borbárnak Sopronban (amíg nyitva lehettek), hogy hozzájárulhattam termékeimmel vendégeik ellátásához!
  • hálás vagyok a Helebrand Sajtműhely lelkes tulajdonosainak, Diának és Zsoltnak az egész éves együttműködésért! Folyt.köv. a jövő évben is!
  • hálás vagyok a Varga virágüzletnek Fertőszentmiklóson (Zsuzsának és kolléganőinek, akik a világ legkedvesebb emberei), hogy 2020-ban már harmadszor szerveztük meg az őszi vásárunkat!
  • végül, de nem utolsó sorban, kolléganőm Reni együttműködő és türelmes magatartása is köszönetet érdemel! Teri is nagyon fontos segítőm, aki nélkül nem tudnék és nem is akarnék már Edótermékeket készíteni! Hálás vagyok értetek!

Összességében nehéz, de tartalmas évet tudok magam mögött hagyni! Viszont megtanultam a helyzetemet mindig elfogadni, és azt is tudom, hogy pont elég amim van… Jószándékú emberek vesznek körül, ennél többet mit kívánhatnék?

Végezetül álljon itt egy Nádas Péter gondolat, melyet jelen időre írtam át, hogy ne nekrológként hasson az olvasóban. Magamnak útravalóként szánom az Új Évre:

Nem akarok a világ javaiból többet elfogyasztani, mint amennyit kíméletes módszerekkel megtermelek…nem akarom a földet mértéktelenül megterhelni a létemmel… mert a mérték az érték! - szerintem…

Szeretettel:

Edó

Írj nekem!

Partnereim

elgusto logo1 erhardt logo kofferbar  logo by    malacpofa   rozetta   tornacos logo