Azt veszem észre, hogy az elmúlt időszak posztjaival kicsit elkanyarodtam attól, ahonnan indultam. Ugyanis az volt a blogolással az eredeti célom, hogy saját magam “lekvártörténésze” leszek. Pontosabban a saját családunk étel- és eseménytörténésze, azaz megőrzöm a recepteket és az elkészítésük során szerzett tapasztalatokat az utókornak, és azért írok posztot, hogy egy-egy szuper receptre akkor is emlékezzek, mikor már a Cavinton beszedése is kihívást fog jelenteni. Ehhez képest az utóbbi időben megszaporodtak a személyes hangvételű posztok és a receptek kissé háttérbe szorultak, pedig esküszöm most is gyakran forgatom a fakanalat.