A címben megkezdett mondatot folytatva van nekem még egy mániám, éspedig a finom házipálinka. Az úgy volt, hogy Szomszédasszony drága, akivel a pálinka kóstolás (fogyasztás) művészetét már magas szintre emeltük, beállított ismèt egy üveg barackpálinkával.

Már tavaly is próbálkoztam birsalma dzsemmel, igaz akkor ölembe hullott pár kiló, idén pedig úgy kellett vadásznom.

A baracklekvár kifejezetten kedvenc lekvár a család körében. Így gyakran érzek késztetést arra, hogy jobbnál jobb lekvárokat főzzek belőle, és minél érdekesebb ízeket kipróbáljak.

Ősszel, minden évben lábunkra húzzuk a túrabakancsot és elindulunk az Őrségbe, hogy ezt a csodálatos tájat bebarangoljuk, találkozzunk jó emberekkel, a természetben lecsendesüljünk és lassú fordulatszámra kapcsoljuk vissza magunkat.

Nos, elfogyott az összes othello szőlőm, örömmel jelentem, hogy mind sikerült feldolgozni és finomabbnál finomabb lekvárokat készíteni belőle. És ezennel a szőlőlekvárról szóló posztok befejezve.