"Negyven éves lettem én,
meglepetés e költemény,
Ajándék, mellyel meglepem,
ide idézett szellemed. 

Negyven évem elszelelt,
remélem nem hiába telt,
Ha kell, most elölről kezdem,
mert nem tudták elvenni a kedvem!”

(Beatrice)

Egyre jobban imádom az almadzsemet. Főleg, hogy idén sikerült rengeteg almát beszereznem. Jonagold és golden típusok gurultak be a lábasba.

Mosolygós nyári almák gurultak a konyhámba. Szépek, pirosas sárgák, hivatalosan jonagored nevűek.

Március 21-én beköszönt a tavaszünnep, mely a természet újjászületésének, a termékenységnek, vagyis a női energiáknak az ünnepe.

Bálint gazda szavait emlegetve itt az ideje az őszi munkálatoknak a kertben. Nincs ez a lekvárkészítő konyhában sem másképp. Akad ilyenkor bőven tennivaló, és noha a tavaszi fagy temérdek gyümölcsfa termését megtizedelte, azért maradt még a konyhára és az üvegbe való.

Az igazság az, hogy sütőtök lekvárt már készítettem, de a mostaninak az íze, állaga felülírta minden elképzelésemet. A tavalyi sütőtöklekvárt recept nélkül, saját kútfőből dobtam össze, finom volt az is, de felbontás után megromlott, így aztán elment a kedvem a sütőtöktől!