Beindult a sárgabarack szezon! Végre, már annyira vártam. Jöhetnek a jobbnál jobb receptek, amiket eddig kísérleteztem ki és amiket majd ezután fogok. A sárgabarack esetében rest nem vagyok, ha a fűszerekhez kell nyúlni (na, jó! talán más gyümölcsök esetében sem...).

Íme néhány korábbi években készült ízvariációm, melyből néhányról poszt is született (ha nem vagy rest visszakeresheted):

• sárgarépás-narancsos baracklekvár
• fűszeres baracklekvár
• gyömbéres-vaníliás barackleki
• chilis-gyömbéres baracklekvár
• citromos-rozmaringos barackleki
• mentás-citromos barackleki

...és, a sort folytatnám az ideivel:

• levendulás baracklekvár
• mákos baracklekvár (hoppácska... érdekel a recept?)

Nos, barackleki ide vagy oda, a mai posztot egy nagyon extra ízpárosításnak szenteltem. Ugyanis a sárgabarackot csípős-sós verzióban is elkészítettem, így alakult egy pikáns chutney.

Íme így dolgoztam:

4 kg sárgabarackot megpucoltam, azaz a magját eltávolítottam, de a héját nem, mert a sárgabarack héja szépen elegyedik a lekvárban és nem pöndörödik, mint az őszibaracké.

Pucolás után természetesen elfelejtettem lemérni a barackot, így most gőzöm sincs, hogy egész pontosan hány kilót nyomott a színtiszta gyümölcs. A sárgabarack után előkaptam 3 db szép, érett piros almát, amiket meghámoztam, majd lereszeltem. Ugyanannyi, azaz 3 db vöröshagyma is a játék része volt, őket is szépen megpucoltam, majd egy lábosban olívaolajon elkezdtem a hagymát megfonnyasztani. Adtam még hozzá 3 cikk fokhagymát is. Mikor a hagymák megfonnyadtak rájuk dobtam a reszelt almát, elkevertem és pár perc párolás után mehetett bele a sárgabarack. Hintettem rájuk 1 evőkanál sót, egy kevés borsot és jól elkevertem. A barack és az alma szépen levet eresztett, hozzávetőleg 20 percet hagytam rotyogni, de ebben sem vagyok biztos. Mármint a rotyogásra fordított időben. Főzés közben ugyanis elvesztem az időérzékem!

Annyira élvezem amit csinálok, hogy milyen gyümölcs hogyan és miképp reagál a hőre és hogyan változik a textúrája, hogy megfeledkezem arról, hogy az időt lessem. Így aztán most megint próbálok az emlékeimre hagyatkozni, tehát azt gondolom, hogy 20 percig forgattam a fakanalat a lábosban és nézegettem a készülőben lévő finomságot. Bevillant közben, hogy ha már sós verzió készül, akkor a mindent söprő chili is kapjon szerepet, így az őrölt habanero chilimből szórtam bele egy keveset (1/4 teáskanálnyit), aztán feldobtam még a szaftot egy kis kurkumával is.

Ennyi, semmi több! Forrón üvegekben kanalaztam és száraz dunsztban hagytam őket kihűlni.

Az eredmény szerintem önmagáért beszél. Az édes barack a kurkumával és a chilivel nyelvcsattintósra sikerült, mit ne mondjak, na!

Megkóstolhatod, sőt haza is vihetsz egy üveggel a Malacpofa Gasztro Bisztróból (Sopron, Bánfalvi út 14.)!

Edó