Az úgy volt - kezdeném történetem, mint a Tesz-vesz város meséiben -, hogy ebben a borongós, fénynélküli és teljesen lehangoló időben, vágytam valami finomságra, valami olyan ételre, ami nemcsak ízével, hanem színével is segít túlélni ezt a lehangoló időjárást.

Úgy éreztem, hogy mentő megoldásként szükségessé kezdenek válni életemben a színek. A fénytelen életben kapaszkodni kezdek a színekbe, ha már nem tudok elhúzni melegebb éghajlatra...

Nos, íme az én három alapos okom, amiért szükségem volt most és azonnal valami isteni ételt készíteni:

1. Mondom (vagyis írom) a SZÍNEK, csupa nagybetűvel! Nos, én nem vagyok kedélybeteg, de becsszavamra engem is megvisel ez a töketlen időjárás. Vágynék egy igazi télre, vastag hótakaróval borított háztetők látványára, és még a pluszmunkától sem riadnék vissza, amit a hólapátolás okozna. Gyere már tél! Nos, a kápia paprika égő piros színe terápiás jelleggel hatott rám és a hozzáadott chilivel együtt felrázta bennem a szunnyadó erőt!
2. Ízterápia. A csípős ízvilág felmelegíti a belsőt, energetizál, beindítja az emésztést, a vérkeringést felpezsdíti és napestig sorolhatnám. Nos, ezzel a paprikakrémmel nem nyúlsz mellé, ha vágysz egy kis belső melegre. És mit ne mondjak, én vágytam! Nagyon vágytam!
3. Elvonási tüneteim, már ami a befőzést illeti, ilyentájt januárban kezdenek felerősödni. Fejben ötletelek, hogy mit lehetne a lábosba szórni. Iszonyúan vágytam a konyhai foglalatosságra, nézegettem a befőző lábasom már egy ideje, és kerestem az okokat, hogy nekiálljak valamit befőzni.

Elkészült éspedig eképpen: 2 kg kápia paprikát kicsumáztam, majd a sütőbe pakoltam szépen egymás mellé, és 30 perc alatt megsütöttem, légkeveréses sütőben, 200 fokon.

Mikor szép kérgesre sültek, gyorsan kikapkodtam és egy tálba raktam, majd alufóliával letakartam, hogy a saját gőzében megpuhuljon. 20 perc után, -igaz még mindig nagyon forró volt, de gyerekjáték volt a héját eltávolítani.

Ekkor hozzáadtam 1/2 teáskanál sót, egy pici fehérborsot, 3 evőkanál balzsamecetet, 1 evőkanál olívaolajat, 3 db egészen apróra vágott szárított chilit, és az egészet jól összeturmixoltam.

Pici, guszta, sterilizált üvegekbe raktam. Az üveg méreténél azért esett választásom a legkisebb méretre, hogy felbontáskor a teljes mennyiség elfogyjon, mivel a paprika állítólag könnyen megromlik. Szerencsére nálunk erre nincs esélye.