Az igazság az, hogy sütőtök lekvárt már készítettem, de a mostaninak az íze, állaga felülírta minden elképzelésemet. A tavalyi sütőtöklekvárt recept nélkül, saját kútfőből dobtam össze, finom volt az is, de felbontás után megromlott, így aztán elment a kedvem a sütőtöktől!

És, ez a kedvetlen hozzáállás a sütőtökhőz, tartott mindaddig, míg a Kisalföld Gasztro című magazinjában el nem olvastam egy sütőtökös lekvár receptet.

A recept a következőképpen szólt: 2 kg érett sütőtököt és 300 g édes almát megpucolva (csumázva és hámozva) és apró kockára vágva víz hozzáadásával feltesszük főni. Na, már itt az elején eltért a recept a korábban a fejemben összeállított recepttel. Én ugyanis sült sütőtökből próbáltam lekvárt kreálni. Mivel azt olvastam, hogy a sült sütőtök sokkal karakteresebb ízt ad, mintha főznénk, ezèrt minden tökös receptet úgy választottam ezidáig, hogy sült tökkel készüljön. Mondom, ezidáig!

Nos, ez a főzött tök felülírta minden elképzelésemet, és olyan isteni íz kerekedett belőle, hogy érvényes rá az a megállapítás, hogy “megnyalod mind a tíz ujjadat, ha kóstolod”.

Kb 20 perc főzés elég volt, hogy a gyümölcsök megpuhuljanak. Ekkor hagytam kissé hűlni, hogy a botmixerem lehetőleg ne a forró anyagba kerüljön és elkerüljük a technikai megsemmisülést.

Szóval, mire a narancsot és citromot kifacsartam, addig a forróságából is vesztett az almás tök, bátran turmixolható volt.

A recept 1 narancs és 1 citrom levét, húsát és reszelt héját tartalmazta. Én csak a levét és a húsát raktam bele, mert nem találtam bio gyümölcsöket a boltban, aminek a héját is bátran belereszeltem volna.

A további hozzávalók 2 evőkanál frissen reszelt gyömbér, valamint recept szerint félkiló barna nádcukor.

Természetesen a félkiló nádcukor nem került a lekváromba, mivel már korábbi posztomban is írtam, igyekszem a lekvárjaim cukortartalmát a lehető legjobban visszaszorítani, és a tartósítást nem a cukorral elősegíteni, hanem a steril körülmények biztosításával. Mindössze 250 g barna nádcukor került bele.

A nádcukorhoz fél evőkanál pektint adtam, majd az ismét forrni felrakott lekvárhoz apránként kevergetve hozzáöntöttem.

Néhány percig még főztem, aztán forrón üvegekbe töltöttem.

Tehát a forró üvegeket száraz dunsztban hagytam kihűlni.

A recepttel tökéletesen elégedett vagyok, istenien lágy, selymesen krémes lekvár készült belőle.

A Gasztro magazin ad még egy tippet, ha elkészítenéd tedd kis üvegekbe, mert felbontás után gyorsan romlik. Ezt az állítást sem cáfolni sem megerősíteni nem tudom ennél a receptnél, mert ezidáig minden felbontott üveg teljes mennyisége azonnal elfogyott.

Edó