Azt hiszem már többször említettem ezen a felületen, hogy szerencsés vagyok. 
Szerencsés vagyok, mert mióta fáradhatatlanul főzöm a lekvárokat, rengeteg gyümölcsöt kapok, hiszen “hírem” elterjedt, és már az ismerősök ismerősei is gyűjtik a felhasználást mellőző gyümölcsöket, azzal a felkiáltással, hogy jó lesz a “lekváros csajnak”!

Minden gyümölcsöt szívesen fogadok, és örömmel készítek belőlük lekvárokat.

Aztán, azért is szerencsés vagyok, mert az égiek minden évben bőséges terméssel látják el a barátaimat, barátaim barátait, és többek között engem is.

Ismét ajándék érkezett a házhoz: két láda birs.

Az első láda mennyiségét rögtön feldogoztam, de a másodikat hetekig halasztgattam. Addig viszont a kamrában olyan bódító illat terjengett, hogy élvezet volt oda belépni.

Emlékszem gyerekkoromban nagyanyám a szekrény tetején tartotta szobaillatosítóként. A kamrámba belépve így minden egyes nap eszembe jutott a nagyim.

Mivel mindkét láda most már feldolgozásra került, így most mindkét receptet közzéteszem, noha nincs jelentős különbség a kettő között.

Jöhet az első!

A gyümölcsöt egyenként megmostam, a szőrös részt egy kis kefével eltávolítottam, szárazra töröltem, majd 4 felé vágtam.

A gyümölcs kicsumázása embert próbáló feladat volt, egy éles késsel álltam neki, aminek hamarosan az lett a vége, hogy egy figyelmetlen pillanatban enyhe sérülést is szenvedtem a kezemen.

A teljes láda kemény birs csumázása után már a megerőltetéstől remegett a kezem.

Így esett meg, hogy a második ládát hagytam illatozni a kamrába majd 2 hétig. Akkor újra erőt vettem magamon és egy kellemes vasárnapi délután nekiestem a pucolásnak. Estére el is készültem vele, alaposan meglocsoltam citrommal, hogy ne barnuljon meg és másnap délután álltam neki a főzésének.

Visszatérve az első feldolgozott adagra, így alakult:

Hámozás, csumázás után vizet öntöttem alája, hogy ne égjen le, mert korábbi évek tapasztalatai alapján tudom, hogy a birs nehezen enged levet, így hamar leégne, ha nem kapna extra vizet.

A főzési idő nagyjából 40 percig tartott, akkor lekapcsoltam és a főzőlét leöntöttem róla, majd hagytam kissé hűlni.

A forró gyümölcsbe nem szívesen teszem bele a kézi turmixomat, így 20 perc után olyan hőmérsékletre csökkent, amit már a gép is elbírt.

A turmixolást követően a 4 kg tiszta birshez hozzáöntöttem 1 kg cukrot, 2 evőkanál fűszerkeveréket, amit fahéj, szegfűszeg és szerecsendió triójából alkottam - és a kamra polcán előre bekeverve várja mindig, hogy valamihez hozzálötyintsem-, 1 egész citrom facsart levét és fél evőkanál pektint.

A birset nem hámoztam, mert a héjában van a legtöbb pektin, így az extrán hizzáadott pektinnel is csínján bántam.

A lekvárnak való alapanyagot, mikor már mindent belekevertem, ismét feltettem főni, és folytonos kevergetés mellett-mivel a sűrű pép köpköd- egy percig sem hagytam magára.

30 percen át kevergetem, ekkor már a házban a bódító illat átvette a hatalmat. Végül sterilizált üvegekbe töltöttem, és száraz dunsztban hagytam kihűlni. 

A második verzió hasonlóképpen készült, mint az első, annyi különbséggel, hogy egy deka cukor sem került bele.

A pucolás, vízzel főzés, szűrés, majd turmixolás után a saját mézeskalács fűszerkeverékem és egy fél citromlevének hozzáadásával folytattam a munkálatot, 30 perc folytonos keverés és forrón üvegekbe töltéssel zártam a sort.

Tehát nulla cukor és nulla pektin ez esetben és jelentem ízre kifogástalan lett (legalábbis számunkra). A tartosságra vonatkozólag majd később referálok.

A birs fanyar íze remekül érvényesül, és finom sajtokkal, pirított dióval megbolondítva eszméletlenül jól harmonizál.

Ajánlom kipróbálásra!

Edó

Írj nekem!

Partnereim

elgusto logo1 erhardt logo kofferbar  logo by    malacpofa   rozetta   tornacos logo