Kertünkben jó néhány hete beérett a szőlő. Csupán egyfajta szőlőültetvényünk van, othello. Mi nagyon szeretjük, noha vastag héja és elég nagy magja van. Viszont megenni rengeteg lenne, még úgy is, hogy az ismerősöket ellátjuk bőséggel.

Pár évig férj uram kisérletezgetett a bor készítéssel, de sokadik sikertelen próbálkozás után rájött, hogy a borkészítés nem is annyira egyszerű feladat, ha az ember jó bort akar készíteni, és különben is a suszter maradjon a kaptafánál -ez nem az ő területe. Tavaly hőkezeléssel próbáltuk a téli hónapokra elmenteni a drága édes nedűt, az előre berendelt alufólia zacskóba töltöttük a hőkezelt szőlőlevet, légmentes lezáróval elláttuk, így próbáltuk szavatosságát megőrizni.
Az egyetlen gondunk az volt, ha megbontottuk az 5 literes tartályt, akkor napokon belül kénytelenek voltunk elfogyasztani a levet, mert még a hűtőben is erjedésnek eredt.
Idén, egyáltalán nem szokatlan módon, többször is nekiálltam lekvárt készíteni belőle.

A lekvárok egytől egyik jól sikerültek, iszonyatosan örültem az elért eredménynek.
Ebben a posztban bevezetésképpen az első lekvárt mutatom be.
Itt nem spiláztam túl a történetet, egyszerű szőlőlekvárt készítettem. Első próba sikeres volt, jöhetett a többi variáció.

Szóval:

• 2 kg szőlő szemezve
• 10 dkg barna cukor
• 1 citrom frissen facsart leve
• 1 zacskó 3:1 dzsemfix

Arról már korábban is tájékozódtam, hogy a szőlőlekvárhoz szükséges valami pektin, ami lekvár állagúvá varázsolja, és a folyós anyagból egy kocsonyaszerű halmazállapotot hoz létre. Ez most esetünkben kikerülhetetlen, hogy ne rakjunk bele dzsemfixet.

A szőlőt megmostam, leszemeztem, és odatettem főni.

15 perc után a szemek szépen szétestek, ekkor lekapcsoltam, és hagytam kicsit hűlni.
Előkotortam a paradicsom passzírozómat, és szép lassan átküldtem a szőlőt rajta, így fokozatosan egy mag és héjmentes lekvárnak való alapanyagot kaptam.

Ez elég lassú folyamat volt esetemben, mert a passzírozóm kisebb méretű, így sok anyagot egyszerre nem tudtam átküldeni rajta. Közben a csuklómnak is intenzív erőnléti edzést tartottam. Nem mondom, nap végére elfáradtam.

A 2 kg gyümölccsel bő egy órát dolgoztam, míg kinyertem belőle a magot és héjjat.

Újra feltettem főni, természetesen beleöntöttem a cukrot.

Cukorból csupán 10 dkg került bele, mert a szőlő nagyon édes, csupán a tartósítás miatt került bele cukor, amit aztán a frissen facsart citrom levével ellensúlyoztam.
Forrásig főztem, majd beleöntöttem a dzsemfixet, újabb forrásig rotyogtatás következett. A végén beleöntöttem a frissen facsart citrom levét.

Még forrón üvegekbe töltöttem, amit szépen száraz dunsztba hűtöttem ki.
Felbontás után egy finom, kocsonyás szerű lekvárt kaptunk, ízében pedig eszméletlenül finom.

Pont olyan milyet akartam.

Edó