Egyre jobban imádom az almadzsemet. Főleg, hogy idén sikerült rengeteg almát beszereznem. Jonagold és golden típusok gurultak be a lábasba.
Ahogy a meleg nappalok rövidülnek, a levelek sárgulnak és a mosolygós almák beérnek, úgy egyenes arányosan emelkedik a kedvem az almadzsem készítéséhez.
Napi egy alma az orvost távol tartja. Természetesen a nyers almára vonatkozik az igazmondás, de azért a finom házi dzsem is hozzásegíthet minket ahhoz, hogy kellemes közérzetünk fenntartható legyen a tele pocak örömével.
Gondolkodtam mivel lehetne ízesíteni, és beugrott a levendula. Igaz manapság nagyon divatos gyógynövény, mindenki használja, van aki külső és van aki pedig belső célzattal. Mind íze, mind pedig illata fennséges.
Nálam, a hobbi lekvárkészítőnél, egyértelműen az íz a mérvadó, viszont csínján kell bánni vele, mert ha túlzásba visszük könnyen egy szappanos ízvilágú dzsemet kaphatunk belőle.
Egy ismerősöm javaslatára újabban a levendulás lekvárokat/dzsemeket úgy készítem, hogy minden üvegbe egy szál levendulát helyezek és úgy öntöm rá a lekvárt.
Így a levendula virága és termése nem kerül a fogunk közé a lekvár fogyasztása közben, mert az üveg felnyitásakor lehetőségünk van rá, hogy a virágot szárastól egy mozdulattal eltávolítsuk az üvegből.
Így készült a dzsem:
- 3 kg kicsumázott, hámozott és felkockázott alma
- 20 dkg barnacukor
- ujjnyi vastag 10 cm-es friss gyömbér hámozva, reszelve
- annyi levendulavirág szárastól ahány üveg készül
Az almát szépen megpucoltam, héjától megfosztottam, majd apró kockákra vágtam.
Egy kevés vizet öntöttem alá, majd feltettem főni. Ráöntöttem a cukrot, jól elkevertem, aztán 15 percig békén hagytam.
Eközben szépen a gyömbért meghámoztam, lereszeltem, a levendula virágokat szárastól megmostam, majd leitattam róla a vizet.
A víz szépen elfőtt az alma alól, a gyümölcs ügyesen szétesett és már arra kellett figyelnem, hogy ne égjen le, így sűrű kavargatás következett.
Az üvegeket közben a sütőben csírátlanítottam, a kupakokat kifőztem, és az üvegekbe egyenként belehelyeztem a levendulákat.
A gyömbért hozzáadtam a dzsemhez, rottyantottam még egy 10 percet, aztán az üvegbe töltés következett.
Nem nagy kunszt, tényleg. Gyorsan megvan és az eredmény pedig fantasztikus.
Legalábbis ezt mondják a fiúk a házban.