“Kibédi? M’ért kérdi? a hagymaszagot nem érzi?” Erdélyi utam során mindig szakítok időt arra, hogy a kibédiektől lilahagymát vásároljak.

Kibéd, egy gyönyörű falu, a népszerű üdülővárostól, Szovátától 10 km távolságra fekszik, amely mindig utamba esik mikor szülőföldemre látogatok.

Kibéden szinte minden család termeszt lilahagymát, melyet gyönyörűen fűzérbe fonnak fel és a kapuk előtt árulnak.

Idei látogatásom alkalmával is sikerült két hagymafüzért vásárolnom, melyből mi más is készülhetne nálam, mint LEKVÁR.

Íme a kibédi finomságok: lialahagyma füzér és kürtőskalács

A két füzért két különböző időpontban készültem feldolgozni, mert tudtam, hogy két eltérő ízesítésű lekvárt akarok kipróbálni.

Az első receptjét teszem most közzé, melybe az alábbi hozzávalókat tettem:

• 1,5 kg lilahagyma
• 2 evőkanál olívaolaj
• 20 dkg barnacukor
• 1 dl balzsamecet
• 1 dl száraz vörösbor
• 1 csokor frissen szedett kakukkfű
• rózsabors, borókabogyó
• só, bors

Fájó szívvel szétszedtem az egyik hagymafüzért, és azért fájt a szívem, mert annyira szépen fel volt füzve, hogy még elnézegettem volna egy darabig, de hát a hagyma most más sorsra jutott, mint konyhai dekoráció elem.

A hagymákat megpucoltam, és kézügyességemhez mérten megpróbáltam a legvékonyabb karikára szelni. Két evőkanál olívaolajjal egy nagy serpenyőben feltettem a hagymát párolódni. 20 perc elteltével ráöntöttem a cukrot, karamellizáltam, felöntöttem a balzsamecettel , sóztam borsoztam ízlésem szerint és ismét 15 percre fedővel borítottam be.

Időközben kiléptem a kertbe a kakukkfűért, melyből egy szép, bőséges csokrot szedtem. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a lekvárokba használt fűszereim nagy részét a saját kiskertemben termelem meg. Jó érzéssel tölt el mikor egy ollóval a kézben kilépek és néhány ágat, szálat, levelet levágok a bokrokról.

A kakukkfű száráról letépkedtem az apró pici leveleket, majd egy szűrő segítségével megmostam. Papírtörlőre kiszórtam, hogy a nedvesség egy kicsit felitatódjon róluk.

Közben a hagymára ráöntöttem a deci száraz vörösbort. Esetemben egy jóféle Dollmayer soproni kékfrankos volt a nyerő, mert az éppen bontott állapotban volt a hűtőben.

A fedőt eltávolítottam és hagytam kissé elpárologni a lekvár levét. A rózsaborst és a borókabogyót egy kis darálón átküldtem, amitől nem lett por finomságú, csak amolyan darabosan őrölt.

A kakukkfűvel közösen beleszórtam őket a lekvárba és 10 perc kavargatás után úgy éreztem, hogy a hagymalekvár elkészült.

Forró, sterilizált üvegekbe töltöttem, és száraz dunsztban hagytam őket kihűlni.

Elképesztően jól dukált, mikor kecskesajttal, dióval és friss bagettel együtt kínáltam a hozzánk tévedő barátoknak.

Edó