Még javában tombol nálunk a nyár, a hétvégét is igyekeztünk vízparton tölteni, de apró jelekből már észrevehető, hogy az ősz már a sarokra fordult. Ilyen apró kis jel, hogy a körte érésnek adta fejét, és minő szerencse, hogy ismét “házhoz jött” belőle 20 kg.

Na, nem úgy, a lábán, hanem kollégám hozott kóstolót, mire én nem átalottam rákérdezni, hogy van még ebből az isteni gyümölcsből?

A válasz erre az volt: amennyi csak kell.

Így jutottam el kollégám anyukájához, aki már ládákba szedve várta, hogy a körtét elszállítsam.

A naptár pénteket mutatott, így esett, hogy a hétvégét ismét befőzéssel töltöttem. Közben persze szakítottunk időt a családdal strandolásra is, úgyhogy két befőzés között csobbanással pihentem fáradalmaim.

Ne ijesszen el senkit a cím, a tárkonyt nemcsak csirkeragu levesbe használhatjuk, ha valami különleges lekvár ízre vágyunk, bátran ajánlom kipróbálásra.

De, még mielőtt bárki azt gondolná, hogy feltaláltam a spanyol viaszt, tisztáznom kell magam.

A receptet nem én találtam ki, a http://lilafuge.hu/tarkonyos_kortelekvar/ posztban olvastam.

Tehát, a beszerzett 20 kg körte egy harmadát használtam fel az alábbi módon.

6 kg körtét megpucoltam, kicsumáztam, meghámoztam, majd apró kockára vágtam, ráborítottam 30 dkg cukrot, összevertem és feltettem főni.

A cukorral elég szűkmarkúan bántam, mert az utóbbi időben igencsak visszaszorítottam a fehér cukor használatát, így a túlságosan édes lekvár ízektől is szerencsére elszoktunk.

Amíg főtt megmostam a csokor tárkonyt, lecsepegtettem.

Tárkonyt nem volt könnyű beszerezni, nekem sajnos nincs, és kis falunkban sem találtam ismerőst, akitől kérhettem volna.

De viszont, szerencsére kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezem, így tudtam, hogy erdélyi barátaim közül lesz valaki, aki tud adni tárkonyt.

Erdélyben ugyanis a tárkony alap fűszer, szinten minden háztartásban fellelhető, tehát biztos voltam benne, hogy Erdélyből elszármazott ismerőseim csoportjából lesz tárkonyom. Így is lett.

Újabban a lekvárok fűszerezésénél azt a módszert használom, hogy a fűszert szárán hagyom, alaposan megmosom, lecsepegtetem, majd csokorba kötöm cérnával, és úgy dobom a lekvárfőző lábosba.

Így, a lekvár elkészülte után a csokrot kiemelem, majd eldobom. Tehát nem marad benne a fűszer, csak az íze.

A tárkonyt is a lekvár elkészülte után kidobtam.

20 perces főzés után hozzákevertem a cukorral elegyített pektint, 1 evőkanálnyit.

Mielőtt lekapcsoltam volna 2 dl furmintot öntöttem a lekvárhoz, 5 percet összefőztem, majd forrón üvegekbe töltöttem.

Fél percig fejük tetejére állítottam, majd száraz dunsztban hagytam őket kihűlni.

Tavalyelőtt szintén elkészítettem ezt a lekvárt, akkor páratlan sikert arattam vele azok körében is, akik nem túl nyitottak a szokatlan ízpárok iránt. Remélem idén is lesz aki megkóstolja.

Edó