Úgy hiányzik a nyár, az érett gyümölcs illata, és a fakanál forgatása a befőzős lábosomban, hogy azon morfondíroztam mivel tudnám kompenzálni ezt az érzést. És akkor belém hasított a gondolat: dehát télen is lehet befőzni!!

Nos, a citrusok, amik ilyenkor télen ellepik a boltok polcait, jó alapot jelenthetnek egy finom lekvár készítéséhez.

A narancs télen egy alapgyümölcs. Mi rendszeresen vásároljuk, aztán cikkekre szedve esszük, de gyakran ki is facsarjuk és levét örömmel fogyasztjuk.

A befőzéshez tudtam, hogy olyan lekvárt szeretnék készíteni, amiben a narancs héját is felhasználom, ezért bio narancsot vásároltam.

Elvileg a bio narancs héja kezeletlen, így bátran fogyasztható.

A neten próbáltam receptek után kutatni, míg végül a legszimpatikusabb mellett tettem le a voksom. A chili és vanília blogon olvastam egy különleges narancs receptet, íme a recept:

Narancslekvár á la Nigel Slater

Ebben a receptben tényleg az a fontos, hogy kezeletlen héjú narancs legyen, mert a narancs húsa mellett a héját is felhasználjuk.

Viszont az előkészítésbe majdnem beletört a képzeletbeli bicskám. Ugyanis a recept szerint a meghámozott narancs héját iszonyú vékony szeletekre kell vagy legalábbis illik felvágni. Mivel a bloghoz csatolt képen is majdnem pálcika vékony csíkocskák voltak, gondoltam én sem adom alább, és amennyire lehet gyufaszálvékony csíkokat gyártok. Csupán egy kiló gyümölcsnek estem neki, de a csíkozás eléggé kifárasztott. A pucolásnál figyelnem kellett arra, hogy szépen negyedelve szedjem le a narancsról a héját, hogy minél egyenletesebb csíkokat tudjak belőlük kreálni. Miután negyedelve levágtam a narancsról a héját, a belső részről egy éles késsel vékony lemetszettem a fehér részét, mert azt tudom, hogy attól nagyon kesernyéssé tud válni a lekvár. Mivel ez a lekvár amúgy is egy kesernyés ízvilágú lekvár, nem akartam méginkább erősíteni a kesernyésségén.

Ennél a lekvár készítésnél az a szerencse, hogy egy éjszakát ázni kell hagyni a vízben, hogy a kesernyés íz távozzon az áztatás során. Egyébként úgysem lettem volna képes arra, hogy a pucolás és csíkozás után még nekiálljak befőzni.

Tehát követtem a receptben leírt utasítást, és a hámozás után kifacsartam a narancsot. A facsart gyümölcshúst apró darabokra vágtam és összekvertem a héjjal és a kifacsart lével.

Egy fém tálban hideg vizet öntöttem rá és hagytam egy éjszakát érlelődni.

Másnap újjult erővel ugrottam neki.

Lényegében a munka dandárját már előző nap elvégeztem, ezért a befőzés pofon egyszerűen ment. A teljes mennyiséget vízestől átöntöttem a befőző lábasomba, majd feltettem főni. Egy citrom levét is hozzácsavartam, hogy az kesernyés ízt egy kis savassággal ellenpontozzam. Cukorból az egy kg gyümölcshöz 0,75 kg használtam, amihez hozzákevertem egy kávéskanál pektint.

Mikor a narancs keveréket már vagy jó félórája főztem, hozzáöntöttem a pektines cukrot és adtam nekik ismét fél órát az ismerkedésre.

Sűrű kevergetés közben boldogan konstatáltam, hogy a hatás most sem maradt el. A cukor, pektin és forróság hatására a lekvár szépen elkezdett besűrűsödni.
Ekkor a steril üvegek is kikerültek a sütőből, ahol sterilitásukat megszerezték és laza mozdulatokkal beléjük mertem az isteni nedűt.

A tartosítás nálam mindig ugyanúgy zajlik: száraz dunsztban altatom még őket egy napig, hogy biztos ami biztos alapon minőségi szavatosságuk megfeleljen a követelményeinknek.

És akkor íme a recept összetevői:

• 1 kg kezeletlen héjú narancs
• 1 citron facsart leve
• 0,75 kg cukor
• 1 kávéskanál pektin

Ennyi.

Hajrá téli befőzés!

Edó