A címben megkezdett mondatot folytatva van nekem még egy mániám, éspedig a finom házipálinka. Az úgy volt, hogy Szomszédasszony drága, akivel a pálinka kóstolás (fogyasztás) művészetét már magas szintre emeltük, beállított ismèt egy üveg barackpálinkával.

Kóstolás után meg voltam győződve, hogy lekvárhoz is fogom használni, hiszen javában èrik a kajszibarack, a gyümölcsszedő vödör éppen tele, naná, hogy most pálinkával lesz házasítva.

Az elfogyasztott kupica után erőm megkétszereződött és azonnali késztetést éreztem, hogy rögtön belevágjak a lecsóba, azaz a barackba ?

A barack pucolás nem nagy kunszt, fogod a vödör tartalmát és beleborítod a mosogató kagylóba, bő sugárral vizet engedsz rá, és egyenkènt megmosod, valamint kimagozod. Az ember lánya, ha már elég munkaórát töltött hasonló műveletekkel, már úgy jár kezében a barack, hogy öröm azt nèzni.

A barack amúgy is hálás gyümölcs, mert gyorsan pucolható, és nem kell pöcsölni vele, mint mondjuk a meggy.

5 kg barack megpucolása félórás elfoglaltság, mértem az időt, de tényleg...

Na, a főzést már nem lehet így lekurtítani…

Pucolás után befőzőlábasba gurítottam, majd az 5 kg barackot nyakon szórtam 30 dkg cukorral. Egészséges életmód ide vagy oda, de cukor kell, s kész. A cukor segíti a lekvár szavatosságát hosszítani, s ennyi.

Szóval alíg 10 perc s a barack elkezd “izzadni” a cukortól, s olyan szépen levet ereszt, hogy azt öröm nézni.

Na, ekkor előkaptam a kis kézi masinámat, s pépesre törtem a lábas tartalmát. Forráspontig főztem, majd jó alaposan hozzákevertem az előre bekevert egyveleget.

Nos, az egyveleg az alábbi összetevőkből állt:

• 1 ek pektin
• 1 ek citromsav
• 2 ek cukor

Ezt a három összetevőt mèg száraz állapotban összekeverem, majd a forró lekvárból kezdek apránként kimerni és fokozatosan hozzákeverni az egyveleghez, hogy ne legyen csomós. Mikor már felvette a lekvár hőmérsékletét lassan beleborítom a fővő lekvárba.

Mikor már ismételten eltelt bő tíz perc a forrástól számítva, a tűzről levettem, az előre sterilizált forró üvegeket előkészítettem (sterilizálási módszeremről korábban született poszt:)) a pálinkát pedig finom mozdulatokkal a tetejére locsoltam. Ja, apropó pálinka, az 5 kg barackhoz, 30 dkg cukorhoz 2 dl pálinkát bátorkodtam önteni. Mindezt szigorúan csak akkor, mikor már a lekvár alatt a tűz lekapcsolásra került. Szem előtt tartva azt a tényt, hogy a pálinkából elillan a szesz, ha főzzük és akkor aztán elmarad majd a várva várt élmény, mármint amit Szomszédasszonnyal kipróbálhatunk.

(itt jegyezném meg, hogy az alkohollal való kapcsolatom nincs elmélyülve) úgy-e Szasszony?)

Szóval ott tartunk, hogy belekerült a pálesz, utolsó keverès megvolt, mehet az üvegbe a manna.

Igen ám, de a pálinkás üvegben maradt még egy ujjnyi, most mi legyen vele. Hát mi más? Ezt is elnyeli a lekváros üveg a következőképpen.

Az üvegeket a nyak alsó pereméig töltöttem, majd a pálinkával egy vékony záróréteget képeztem, így segítve a tartosságot minél hosszabb ideig megőrízni.

Végül zárókupak került rá, és száraz dunsztban folytathatták a pihenést.

És, hogy a befőzés előtt elfogyasztott pálesz sem maradt nyomtalanul, mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi kép:

...

Szerencsére csak 1 üveg esett áldozatul….