Már tavaly is próbálkoztam birsalma dzsemmel, igaz akkor ölembe hullott pár kiló, idén pedig úgy kellett vadásznom.
Sajnos az idei tavaszi fagy a birsalmát is megtizedelte, így hiába próbálkoztam ismerősöknél a birsalma kunyerálással, mindenhol azt a választ kaptam, hogy a fagy elvitte a termést.
Szerencsére nem adtam fel, és kiterjedt ismeretségi köröm által sikerült mégiscsak szereznem 6 szép darab példányt.
Akkora volt a boldogságom, hogy hazafele vigyorogva tettem meg az utat, vödrömben lóbálva a birsalmát és közben arra gondolva, hogy milyen jó is, hogy az ember lánya falun él, mert valahogy a kapcsolati háló mindig hozzásegíti a földi jóhoz.
Nos, otthon nekiestem a munkának, és ha már hosszas keresgélés után mégiscsak elém gurultak ezek a szép peldányok, hát akkor nyomban elkészítem a dzsemet belőlük.
A birs egyike azon gyümölcsöknek, melyet fanyar íze miatt nyersen nem fogyasztunk, de főzés hatására a csersav átalakul benne és a gyümölcs aromái felszabadulnak, amely által aromás dzsemet készíthetünk belőle.
A dió, mint hozzávaló most adta magát, hiszen a múlt héten is diós lekvár készült, mégpedig körtével.
A maradék dió azóta is a konyhapulton figyel egy tálkában, néha a család valamelyik tagja be-bekap egyet a pult mellett elhaladva, de jobbára arra várakozott, hogy ismét lekvárba kerüljön.
A többi fűszer is adta magát a polcról, hiszen gyakran használt fűszerekként kezem ügyében voltak.
Tehát, íme a dzsem hozzávalói szép sorban:
- 3 kg hámozott, kockázott birsalma
- 10 dkg cukor
- 1/2 citrom leve
- 1 tk őrölt szegfűszeg
- 1 tk őrölt fahéj
- 1/2 tk őrölt zöld kardamom
- 2 marék durvára vágott dió
A birsalmát ügyesen megpucoltam, pici darabokra vágtam, majd feltettem főni.
10 perc főzés után a birs szétesik, és nagyon puha állagúvá válik, így a turmixnak sem kellett sokat kínlódnia vele, hogy összetörje.
A turmixolást követően ismét feltettem főni, közben a fent felsorolt fűszereket összekevertem a cukorral együtt és a fővő dzsemhez adagoltam.
Turmixolást követően nem tudtam sokáig főzni a dzsemet, mert olyan köpködésbe kezdett, hogy egy percre sem hagyhattam magára.
Szerencsére a diót már a dzsemkészítés előtt durvára daraboltam, így egy gyors mozdulattal beleborítottam a rotyogó lekvárba.
A citrom előkészítésével nem álltam ilyen jól, így kénytelen voltam fél kézzel a fakanalat forgatni, miközben a másikkal citromot facsartam.
Férjuram éppen tanúja volt az eseménynek, így hangos felkiáltással konstatálta, hogy lassan, de biztosan gyakorlott háziasszony válik belőlem.
A citromlé beleöntése után már csak 10 percet vártam, aztán már mehetett is a steril üvegekbe.
A steril üvegek a szépen megágyazott dunsztban folytatták álmukat még 24 óráig.
Edó