Már tavaly is próbálkoztam birsalma dzsemmel, igaz akkor ölembe hullott pár kiló, idén pedig úgy kellett vadásznom.

Sajnos az idei tavaszi fagy a birsalmát is megtizedelte, így hiába próbálkoztam ismerősöknél a birsalma kunyerálással, mindenhol azt a választ kaptam, hogy a fagy elvitte a termést.

Szerencsére nem adtam fel, és kiterjedt ismeretségi köröm által sikerült mégiscsak szereznem 6 szép darab példányt.

Akkora volt a boldogságom, hogy hazafele vigyorogva tettem meg az utat, vödrömben lóbálva a birsalmát és közben arra gondolva, hogy milyen jó is, hogy az ember lánya falun él, mert valahogy a kapcsolati háló mindig hozzásegíti a földi jóhoz.

Nos, otthon nekiestem a munkának, és ha már hosszas keresgélés után mégiscsak elém gurultak ezek a szép peldányok, hát akkor nyomban elkészítem a dzsemet belőlük.

A birs egyike azon gyümölcsöknek, melyet fanyar íze miatt nyersen nem fogyasztunk, de főzés hatására a csersav átalakul benne és a gyümölcs aromái felszabadulnak, amely által aromás dzsemet készíthetünk belőle.

A dió, mint hozzávaló most adta magát, hiszen a múlt héten is diós lekvár készült, mégpedig körtével.

A maradék dió azóta is a konyhapulton figyel egy tálkában, néha a család valamelyik tagja be-bekap egyet a pult mellett elhaladva, de jobbára arra várakozott, hogy ismét lekvárba kerüljön.

A többi fűszer is adta magát a polcról, hiszen gyakran használt fűszerekként kezem ügyében voltak.

Tehát, íme a dzsem hozzávalói szép sorban:

• 3 kg hámozott, kockázott birsalma
• 10 dkg cukor
• 1/2 citrom leve
• 1 tk őrölt szegfűszeg
• 1 tk őrölt fahéj
• 1/2 tk őrölt zöld kardamom
• 2 marék durvára vágott dió

A birsalmát ügyesen megpucoltam, pici darabokra vágtam, majd feltettem főni.

10 perc főzés után a birs szétesik, és nagyon puha állagúvá válik, így a turmixnak sem kellett sokat kínlódnia vele, hogy összetörje.

A turmixolást követően ismét feltettem főni, közben a fent felsorolt fűszereket összekevertem a cukorral együtt és a fővő dzsemhez adagoltam.

Turmixolást követően nem tudtam sokáig főzni a dzsemet, mert olyan köpködésbe kezdett, hogy egy percre sem hagyhattam magára. 

Szerencsére a diót már a dzsemkészítés előtt durvára daraboltam, így egy gyors mozdulattal beleborítottam a rotyogó lekvárba.

A citrom előkészítésével nem álltam ilyen jól, így kénytelen voltam fél kézzel a fakanalat forgatni, miközben a másikkal citromot facsartam.

Férjuram éppen tanúja volt az eseménynek, így hangos felkiáltással konstatálta, hogy lassan, de biztosan gyakorlott háziasszony válik belőlem.

A citromlé beleöntése után már csak 10 percet vártam, aztán már mehetett is a steril üvegekbe.

A steril üvegek a szépen megágyazott dunsztban folytatták álmukat még 24 óráig.

Edó