Az úgy volt - kezdeném történetem, mint a Tesz-vesz város meséiben -, hogy ebben a borongós, fénynélküli és teljesen lehangoló időben, vágytam valami finomságra, valami olyan ételre, ami nemcsak ízével, hanem színével is segít túlélni ezt a lehangoló időjárást.

“A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. “
(Hamvas Béla)

Az elmúlt időszak számtalan változást hozott az Edótermékek világába, és ahogy ez lenni szokott, az új és viharos Fertő-parti szél felkavarta a történéseket. Seprűnyélre nem ültem, de a szél adta hullámokat meglovagoltam és íme most itt dícső hozsannával beszámolok a történésekről. Van miről!