"A létezés egésze mindenki számára állandóan és tökéletesen nyílt, és mindenki annyit él belőle, amennyit akar. ” - Hamvas Béla

Március 21-én beköszönt a tavaszünnep, mely a természet újjászületésének, a termékenységnek, vagyis a női energiáknak az ünnepe.

“A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak – a lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.” (Robert Lous Stevenson)

“A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. “
(Hamvas Béla)

A tavalyi év lezárása sokat váratott magára… kesze-kusza év volt, sokat gondolkodtam mit szeretnék ebből itt megosztani, ezért is álltam neki nehezen az évbúcsúztatásnak. De az óévet LE KELL zárni, búcsút kell venni tőle, el kell engedni (ez nálam már babonás szertartás), és a terveket ki kell “főzni” az Új esztendőre. Erőt vettem magamon és gép elé ültem, sokadjára… most is… Annyi küldönbséggel, hogy most nem állok fel! Akármennyire is vérszegény szöveg alakul az ujjaim alatt, nem adom fel.

Az elmúlt időszak számtalan változást hozott az Edótermékek világába, és ahogy ez lenni szokott, az új és viharos Fertő-parti szél felkavarta a történéseket. Seprűnyélre nem ültem, de a szél adta hullámokat meglovagoltam és íme most itt dícső hozsannával beszámolok a történésekről. Van miről!

A hideg idő ellenére (április végét járja a naptár és reggelenként még mindig csípős hideg fogad a házból kilépve), a természet apránként bontogatja csodáit, én pedig csendben figyelem zsibbadt lélekkel szépségeit. A pitypang is sárga virágaival a kert üde színfoltja, amolyan titkos lehelete a meseszerűségnek. Nagyon szeretek a napsárga virágok látványába elveszni.

Posztom címe nem holmi panaszkodás akar lenni, sőt: tüzet akarunk éleszteni elképzeléseinkbe, meleget árasztani, mint a durranásig megrakott kályha, mely ontja a meleget és a kormos kéményeken szállongó füst vinné a hírt, hogy ami most van, az is NAGYON JÓ!

Egészen pici lány koromban volt nekem egy nagyon kedves dadus nénim. Emlékeimben ott él apró kis termetével, picurka kis buksijával, mindig mosolygó arcával.